Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
366 Szűcs Alexandra 63351-63371), a már említett Kovács Antal Bajáról 33 darab (ltsz.: 41486-41514, 41518— 41521), Spitzer Mór Széleskútról 12 darab (ltsz.: 41457-41468), Stoll Ernő Nyíregyházáról 48 darab31 tojást adott postára, Lichneckert József műkereskedő pedig 55 darab Baranya és Vas megyei tojást (ltsz.: 62911-62927, 62931-62968) ajándékozott a múzeumnak. Az 1905-ig beérkezett tárgyak mérlege: 1861 darab hímes tojás, 331 darab szokástárgy és 534 darab gyermekjáték. Ez jelentette azt az anyagot, melyre Bátky Zsigmond támaszkodott a továbbiakban ismertetésre kerülő könyve megírásakor. Ebben az időszakban a Néprajzi Osztály az alakuló vidéki múzeumok szakmai felügyeletét is ellátta. Jankó János fogott először hozzá egy olyan kézikönyv megírásához, amely a vidéki kollégák néprajzi tárgygyűjtését volt hivatott segíteni (Selmeczi Kovács 1992. 331). Ám Jankót halála megakadályozta ennek megvalósításában. A munkát végül Bátky Zsigmond végezte el (Bátky 1906a). Későbbi méltatói kiemelik, hogy különös hangsúlyt fektetett a hétköznapi, díszíteden tárgyak szerepeltetésére, egyéb munkáiban pedig ezek bemutatására és elemzésére (például Selmeczi Kovács 1992. 333). Ez utóbbi minden kétséget kizáróan igaz, az Útmutatót illetően azonban feltétlenül meg kell említeni, hogy a rendelkezésére álló több mint 30 ezer darabos állományban már tekintélyes mennyiséget képviselt az elődök által gyűjtött munkaeszközök, mindennapi használati tárgyak száma (például a Herman Ottó-féle halászati anyag vagy a millenniumra gyűjtött munkaeszköz-gyűjtemény). Bátky nagy érdeme ezek műtárgyként való bemutatása, illetve rendszerben való elhelyezése volt. Elsőként ez a kézikönyv kodifikálta a néprajzi tárgyak körét, és ami a gyűjtemény szempontjából fontos, ezek között helyet kaptak a gyermekjátékok és a szokástárgyak is. A korábban szórványosan megjelent felhívások, tervezetek, illetve a publikációk után ismét kinyilvánítódon ezeknek a tárgyaknak a múzeumi gyűjteményekben való létjogosultsága. Az Útmutató másik célkitűzése a „népélet” teljes körének bemutatása, legalábbis körvonalainak felvázolása volt. így nem meglepő, hogy a szokások tárgyai is szerepeltek benne, a játékoknál pedig a már leírt elméleti háttérrel szolgált. Bátky a könyv elkészítésekor már ismerte az európai etnológiai irodalmat, elméleti felkészültsége elsősorban a külföldi munkákban gyökerezik. (Erre maga is utal a bevezetésben [Bátky 1906a. 2].) Az irányt azonban a kultúrtörténet, illetve művelődéstörténet felé veszi (minderről részletesen KóSA 1989. 149-152). A szokástárgyakat a „Népélet” fejezetben (Bátky 1906a. 307-312) ismertette, és ide sorolta a „népszokások, hit, babona, ünnepek tágas mezején előforduló gazdag tárgyi anyag”-ot (uo. 307). Két táblát szentelt a hímes tojásoknak, egyet pedig a bedehemezés, a háromkirályjárás, a turkajárás és a borica kellékeinek. A példák között a szövegben felsorolásra kerülnek még a „májusfák, lakodalmi jelvények, kalácsok, arató-koszorúk, faragott keresztek, útszéli díszített feszületek, temetőfejfák és más jelvények, legényczímerek, dékántáblák”. A gyermekjátékoknak szentelt fejezetben a szokástárgyakhoz hasonlóan a legfontosabb tárgytípusokat (ügyességi játékok: csiga, pörgettyű, illetve fegyverek, munka- és közlekedési eszközök, állatok) mutatja be (uo. 316-319). Az imént leírt, talán túlságosan is részletes bemutatás azt illusztrálja, hogy a mai gyűjtemény határai, sőt annak belső arányai szinte már ekkor körvonalazódtak - lehet, hogy véletlenül. A szokástárgyak között ma is kiugróan magas a hímes tojások száma, és meghatározó csoportok a kalendáris szokások köréből a téli ünnepkör tárgyai, az aratókoszorúk, fejfák, lakodalmi kellékek. A múzeum 1905-ös, Iparcsarnokba való átköltözésével, így a Csillag utcai bérház lakbérének megszűnésével a tárgyvásárlásra fordítható pénz jelentősen megnőtt. Ezzel pár31 Ltsz.: 1903: 42174-42210, 1904: 49534-49544.
