Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
Szokás- és iátékgyűitemény __361 Az első gyűjteménybe tartozó tárgyak (4 darab játék, ltsz.: 2722, 2774-2776) 1889-ben kerültek be; az „évi dotatióból vétetett” tárgyak gyűjtése „Xántus János utasítása szerint” történt (tksz.: 52), néhány darab (3 darab játék, ltsz.: 2972/1, 2972/2, 2972/4) pedig egy külső kiállítás révén (kisdednevelési kiállítás; tksz.: 56, 57; Jankó 1894a. 106; Ko- DOLÁNYI 1973. 36). Ennél korábbi gyűjtéshez tartozik azonban az említett, Iparművészeti Múzeumból átkerült anyag (összesen 12 darab3 vegyes tárgy). Xántus ezenkívül a magyarországi) gyűjtés fejlesztése során a gyűjteményt 2 darab gyermekjátékkal (ltsz.: 4194, 4195) gyarapította. Xántus utóda, az 1894-ben kinevezett Jankó János nyomban hozzáfogott az 1894. január 31-ig 5622 darab tárgyból álló gyűjtemény gyarapításához. 1894 és 1896 között kétszeresére nőtt a tárgyak száma. Ennek a nagy növekedésnek a gyűjteményben azonban nincs nyoma. Vezetése alatt a növekedés 1894 és 1899 között 23 875 darab volt (Jankó 1900c. 33). Jankó maga is sokat és sok helyen gyűjtött (Kárpát-medencei gyűjtőútjainak összefoglalását lásd Balassa 1968. 20-21). Jelentős tárgygyűjtéseit a Balaton vidékén, Torockón és Aranyosszéken, illetve Kalotaszegen (három tájmonográfiája anyagának gyűjtésekor) végezte. Ez azonban nem vonatkozik a gyűjteményt érintő tárgyak körére; mindössze 8 darab játékot,4 8 szokástárgyat5 és 4 darab hímes tojást (ltsz.: 5802, 5804, 6331-6332) gyűjtött. A sokszor ezres (sőt a millenniumi kiállítás esetén tízezres) gyarapítások szinte egyáltalán nem ölelték fel a játékok és a szokástárgyak területét. Az ebben az időszakban gyűjtött, ma a szokás- és játékgyűjteményben helyet kapott tárgyak száma nagyon kevés, összesen 66 darab. Tudatos gyűjtésükről semmiképpen nem beszélhetünk. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a „szellemi néprajzhoz” sorolható tárgyak gyűjtése a magyarországi anyag fejlesztésének kezdetével párhuzamosan elindul. Sőt Vikár Béla révén az intézmény keretei között fonográffal való népdalgyűjtés folyt (Selmeczi Kovács 1989. 12). A néprajzon belüli kettéválás: tárgyi és szellemi néprajzra is későbbi fejlemény. Ebben a korszakban a „népélet” felé fordultak a kutatók, amely felölelte például a fizikai antropológiát és a folklórt is, így kutatásaikból a szokások sem maradhattak ki (például KÓSA 1989. 135). A millenniumi kiállítás tárgyainak összegyűjtésére vonatkozó elképzelések között is szerepeltek ezek a tárgytípusok (Xántus 1892. 306-309; Vikár 1893. 91). Az óriási feladathoz képest kevés idővel magyarázhatjuk, hogy a gyűjtések elsősorban a házakra és azok berendezéseinek összegyűjtésére irányultak, és a legnagyobb igyekezet mellett sem jutott idő más tárgycsoportokra. Az 1896-os kiállításhoz gyűjtött anyagból 4 darab tojás (ltsz.: 8612-8613, 20157-20158) és 4 darab szokástárgy (3 darab koszorú [ltsz.: 21683-21685], bot [ltsz.: 23111]) került a későbbi szokás- és játékgyűjteménybe (részben a „vármegyék ajándékaként”, részben Jankó János gyűjtéseként). Valószínűleg e gyűjtés darabjai közé tartozik az a négy leltári számon szereplő, összesen 21 darab tárgy6 is, melyek Kovács Gyulának, a Kereskedelmi Múzeum aligazgatójának nevéhez fűződnek, és 1905-ben ke3 Ltsz.: 15014, 15076, 15084-15085, 15089, 15191, 15244, 15275-15276, 15344, 15511, 18352. 4 2 darab játék fakupa (ltsz.: 6433), 2 baba (ltsz.: 6514-6515), forgó (ltsz.: 10695), korcsolya (ltsz.: 10966), 2 darab „morgató” (ltsz.: 10985-10986). 5 Egy csomag vetőkártya (ltsz.: 8975), 2 bírótábla (ltsz.: 10032, 10033), sírhantoló lapát (ltsz.: 10084), buzogány (ltsz.: 10660), 2 aprószenteki korbács (ltsz.: 10987, 10988), valamint egy falba falazott, fatálba helyezett tojás (ltsz.: 37166/001, 37166/002). 6 Balta (ltsz.: 63320), 14 darab kuglibábu (ltsz.: 63347-63348), 6 darab ismeretlen gyermekjáték (ltsz.: 63349).
