Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény

Mesterséggyűjteménv 349

Sem Gönyey, sem Szolnoky feldolgozásai nem térnek ki részletesen olyan viszonylag nagy példányszámú tárgyak elemzésére, mint például az orsók (gyűjteményünkben 519 darab található), és az orsókarikák (gyűjteményünkben 156 darab található). Az orsók elemzése föltehetően kisebb-nagyobb csoportokat egy-egy készítőhöz köthetne: „Egy-egy faragó ember sokszor több község asszonyainak és leányainak orsószükségletét látja el.” (Nagy 1947. 265.) Valószínűsíthetően más vonatkozások is feltárhatók, illetve gazdagon dokumentálhatók lehetnének: „Van az orsónak azonban egy másik, sokkal díszesebb változata is, a dísz vagy cifra orsó, úgy is mondják: szerelem orsó. Ezzel kedveskedik a legény a választott leánynak. Nagy gonddal faragja és díszíti ki. Nem elégszik meg csak egy karikóval, hanem kettőt-hármat is tesz rá, a karikók közé pedig zörgői (fűzfaágszeleteket) tesz, hogy perdítéskor hangot is adjon. Az orsó derekát pedig különféle élénk színekkel (piros, zöld, kék, sárga) díszíti, hadd teljék benne minél nagyobb öröme szíve választottjának.” (Nagy 1947. 266; kiemelés az eredetiben; vö. K. Csilléry 1976; Gráfik 1998.)

A gyűjtemény 70 különböző rokkája pedig alkalmas lehetne bizonyos tipológiai áttekintésre. Ugyanis „a rokkatípusok genetikai vagy morfológiai szempontok szerinti csoportba sorolása nincs megnyugtatóan rendezve... az orsó, kerék és lábitószerkezet térbeli elhelyezésében különböznek: működési elvük azonos... Nálunk is német esztergályosok gyártották és terjesztették. A nyugati határszélen és német ajkúak lakta vidéken tűnik fel legkorábban... a Vas megyei limitációkban (1723) az esztergályosok termékei között...” (Endrei 1990. 270, 272.)

A másik jelentős tárgycsoport a bábos, mézeskalácsos mesterségé. A bábos, bábsü- tőforma-készítő, mézesbábos és a kapcsolódó gyertyaöntő mesterség tárgyi emlékanyaga legalább kettő, de kis kiegészítéssel három műhellyel képviselt a gyűjteményben. E többé-kevés- bé komplex együtteseken kívül természetesen több egyedi tárgy, tárgysorozat is található ugyanitt. A Néprajzi Múzeumba került mézeskalácssütő-minták egyik legkorábbi közlése az Útmutató 101. tábláján, illetve az ahhoz tartozó leírásokban található (BáTKY 1906a. 289-201), nyilvántartási adatok hivatkozása nélkül. A Néprajzi Múzeum Értesítőjében 1913-ban már megjelent egy írás a mézeskalácsról - érdeklődést felkeltő szándékkal -, de a közölt 25 ábra pontos hivatkozása hiányzik. Az azonban olvasható, hogy: „Gyönyörű gyűjteménye van mézeskalácsmintákból a néprajzi és az iparművészeti múzeumnak.” (FÁBIÁN 1913. 90.) Pontosabb hivatkozásokkal és részletesebb leírásokkal publikált 44 darab mintafát a Néprajzi Múzeum Magyar népművészet című sorozata (Kemény 1925). A Bevezetés számozatlan oldalán olvasható: „A mézeskalácsos vagy bábsütő mesterségnek a M. Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályában őrzött mintafáiról készült, s úgy művelődéstörténeti mint népművészeti szempontból is érdekes rajzait mutatjuk be e füzetben.” A 32 táblán bemutatott tárgyak közül az úgynevezett régi típusú nyilvántartási számok szerint a 41298-as leltári számú (Marcali) és a 125479-es leltári számú (Alföld) tételek közötti példányok szerepelnek, s megtalálható közöttük a nevezetes budapesti Beliczay mester műhelyéből származó 42935-ös leltári számú mintafa is.

A mesterségről általában sokat tudunk, a tárgyi emlékanyagról azonban kevesebbet. Ezért írhatta még az 1970-es évek végén is a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa, hogy a mesterség „melyről a korábbi, elsősorban etnográfusok és művészettörténészek által végzett feldolgozásoknak köszönhetően számottevő ismeretanyaggal rendelkezünk. [...] tovább bővülne, ha a múzeumokban felhalmozódott tekintélyes tárgyi anyagról rendszerezett áttekintéssel (pl. katalógussal) vagy ismertetésekkel rendelkeznénk” (Létay 1978. 266).

Egyes feldolgozások, ha nem is rendelkeznek közgyűjteményekre vonatkozó tárgykatalógussal, figyelmüket kiterjesztették a múzeumok tárgyi anyagára. így például a debrece