Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény

346 Grafik Imre- Népművészeti kiadványok (például Malonyay11 1907; 1909; 1911; 1912; 1922; Fél-Hofer-K. Csillléry 1969; Domanovszky 1981; Hofer-Fél 1994).- Tudományos összegzések, kézikönyvek (például Bátky 1906a; Bátky-Györffy- Viski 1933; Balassa-Ortutay 1979; Ortutay 1977; 1979; 1980; 1981; 1982; Domonkos 1991).- Kisebb közlemények, tárgygyűjtési beszámolók (például Molnár 1965a; 1965b; 1966; 1967; Morvay-Molnár 1966; Szolnoky 1961; 1962; 1963; 1966).- Kiállításvezetők és -katalógusok (például Bátky 1922a; 1929; K. Csilléry 1971a; Gráfik 1984-1985; Selmeczi Kovács - Szacsvay 1997).- Ismeretterjesztő kiadványok (ezek szinte áttekinthetetlenek, s általában hivatkozások, adatok nélkül közölnek tárgyi illusztrációkat).- Egyéb (filmek; összefoglalóan lásd CSORBA et al. 1995).

Első rátekintésre a kép gazdagnak tűnik, de egy alaposabb összevetés arra enged következtetni, hogy mindezek együtt sem nyújtják a mesterséggyűjtemény - főként szakmai szempontból - jó és arányos ismertségét. Ennek oka egyrészt az, hogy az azonos céllal készült, illetve a különböző funkciójú kiadványokban is gyakoriak az átfedések, pontosabban ugyanazon tárgyak kerültek közlésre. Másrészt a különböző publikációkban szereplő illusztrációs anyag nincs pontosan adatolva; azaz a létező információk közül (például származási hely, készítés ideje, készítő neve, méret, őrzési hely, nyilvántartási szám), hol ez, hol az az adat kerül közlésre. A jelentősebb összefoglaló munkák tárgyközléseit vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy többnyire általános utalás történik a Néprajzi Múzeum anyagára.12 Léteznek azonban olyan, a mesterséggyűjtemény anyagából is gazdagon merítő összegzések, melyek e vonatkozásban követendő kivételt jelentenek (lásd Domanovszky 1981; Domonkos 1991b). A fentieken túl még arra is utalnunk kell, hogy egyes tematikus közlemények a Néprajzi Múzeum tárgyi anyagára is kiterjesztették figyelmüket (például UZSOKI 1966. 219-220), mások azonban úgy ítélték meg, hogy a tárgyalt téma tekintetében a Néprajzi Múzeum mesterséggyűjteménye más múzeumok anyagához képest nem jelentős (például BáLINT-JuháSZ 1968. 93), vagy egy-egy településhez kapcsolható mesterség leírásánál megmaradtak az adott múzeumi gyűjtemény ismertetésénél (lásd például a fésűsmesterséggel kapcsolatban N. Bartha 1929).

A szakirodalmi szemlézés arra figyelmeztet, hogy olykor más összefüggésekben is feltűnhetnek a mesterséggyűjtemény (és a múzeum más gyűjteményeinek) tárgyai. így például a kerek tükör kultúrtörténetének felvázolásánál - leltáriszám-hivatkozások nélkül, de be11 A mesterséggyűjtemény szempontjából a Malonyay-féle kötetek illusztrációs anyaga - pontosabban annak később, 1960 júliusában az Iparművészeti Múzeumtól ajándékként a Néprajzi Múzeumnak átadott része - azonosítás után került beleltározásra. A gyűjteménybe 7 mézeskalács ütőfa, 1 fűrész, 17 mosósulyok, 6 vászonfeszítő, 3 orsótartó, 1 fonalgombolyító rész és 1 hímes tekerő került. E példányok közül több újraközlésre kerül a későbbi népművészeti kiadványokban. Csak szúrópróbaszerű kísérlet alapján hivatkozom például a kalotaszegi hímes sulykok köréből a 60.75.105 leltári számú tárgyra (vö. Malonyay 1907. 273. tábla alsó sor balról a második; Domanovszky 1981/2. 273, 17. kép) vagy a 60.75.92 leltári számú fűrészre (Bánffyhunyad). E tárgyak közül több ugyancsak gyakran szerepelt különböző kiállításokon is.

12 Például „A rajzokon és képeken közölt tárgyak túlnyomó többségét a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi." (Fél-Hofer - K. Csilléry 1969. 9; lásd továbbá Bátky-Györffy-Viski 1933; Ortutay 1977; 1979; 1980; 1981; 1982; Hofer-Fél 1994.)