Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény
340 Grafik Imre Az 1. világháború után a mesterséggyűjtemény is részesült abból az anyagból, amely a Magyar Fémelosztó Rt.-től 1920-ban került a Néprajzi Múzeumba. A fémtárgyak kiválogatását a fémelosztóban a háború éveiben maguk a muzeológusok végezték (vő. SZILÁGYI 1984c. 586). Ezzel az akcióval kapcsolatban olvashatjuk a múzeum évkönyvének Múzeumi Hírek rovatában: „A legfontosabb gyarapodást azonban véletlenül éppen a háborúnak köszönhetjük. Az illetékes hatóságok hozzájárulásával ugyanis a hadicélokra összegyűjtött fémanyagból (vörösréz, sárgaréz, ólom, ón) mázsaszámra szállította be a múzeum az ország minden részéből s a Balkánról származó szerszámokat... A megmaradt darabok száma több mint kétezer.” (BáTKY 1926b. 46.) Jeles példányok találhatók e tárgyak között, mint például a 124310-es leltári számú céhbehívó tábla,8 valamint egy réz pipaöntő forma (ltsz.: 124322). Az 1920-as években az Iparművészeti Társulat mintegy 6000 darabos rajzgyűjteménye, valamint díszítőművészeti szempontból is több értékes műtárgy gazdagította a múzeumot. Ezek közül a mesterséggyűjteménybe például 1928-ban egy talpas guzsaly (ltsz.: 127763) került. Ritka a gyűjtemény vidéki múzeumoktól való gyarapodása, ezért is említem meg a 132672-es leltári számú mángorlót,9 mely 1933-ban a kecskeméti Városi Múzeumtól került a múzeumba. Gunda Béla volt a közvetítője annak a kollekciónak, mely a beszterce- naszódi Állami Román Gimnázium gyűjteményéből érkezett. A mesterséggyűjteménybe sorolt tárgyak (ltsz.: 137731-138120) többsége a fonás-szövés eszköze. A Magyar Osztály mesterséggyűjteménye (és természetesen más potenciális későbbi gyűjtemény is) nemcsak gyarapodott, hanem néhány különleges alkalomkor „csökkent” is. Pontosabban a nemzetközi kapcsolatok révén magyar anyagért cserébe a múzeum külföldi, más népek néprajzi anyagával gazdagodott. Az egyik ilyen jelentős csere, mely a mesterséggyűjteményt főként a fonás-szövés-mosás szerszámai körében érintette, a Finn Nemzeti Múzeummal történt 1930-ban. A tárgyjegyzék szerint 21 tárgy (guzsalyok, orsók, mosósulykok, motollák, vetélők, gereben, vászonfeszítő, madzagszövő, rokka, gombolyító) kerültek Finnországba.10 Az 1950 előtt gyűjtött tárgyak esetében szerencsés körülmények között rendelkezésünkre álltak/állnak a régi leírócédulák. Ezek megőrzése fontos, ugyanis annak ellenére, hogy az új 8 pontos leírókarton elvben - és újabb gyűjtések esetében gyakorlatilag is - részletesebb adatolást tesz lehetővé, esetenként azt tapasztaljuk, hogy elődeink feljegyzései és grafikai ábrázolásai rendkívül informatívak. Sajnos egyes újraleltározások, illetve átírások alkalmával ezek az információk „eltűntek”. Példa erre a Sztripszky Hiador által 1911-ben Ti- szabogdányban gyűjtött 88379-es leltári számú bodnárcirkalom, körző, melynek 1965-ben készült új leírókartonja sok vonatkozásban bővebb ugyan, de nem vette át a régiről a tárgy rutén megnevezését („seskirnje”). Vagy egy másik eset, amikor például a László Gyula által 1940-ben Tiszafüreden gyűjtött 137122-es leltári számú lapos kapocska ugyancsak 1965-ben újraírt leírókartonján csak az szerepel, hogy teknővájó, s hiányzik a régi cédulán található utalás, miszerint az eszközt Kuli Mihály nyeregkészítő használta a faanyag lenagyolásához (vö. 8 A sárgaréz lemezből készült, szegecselt nyeles tábla oldalai karéjosan íveltek. Egyik oldalán kis gombbal nyitódó „ajtócska” van, melynek keretén karcolt barokkos levéldíszek láthatók. A másik oldalán barokkos keretbe foglalt felirat olvasható: „A Szathmár Nem. Bts. Csizmadia Céh Táblája készült 1862- be.” E szöveg felett „KD” és „MI” betűk. 9 A felületén gazdagon díszített tárgyon felirat is olvasható: „Mit nézői látod sulyok vagy - Molnár Mihály - ok tsinálta”. 10 NMI 70/1930. Tárgyjegyzék.
