Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény
336 Gráfik Imre Jankó János gyűjtései is korán feltűntek a gyűjteményben. Az első tárgy egy vetélő (ltsz.: 6313, Magyarvalkó) 1894-ből, majd egy csörlős guzsaly (ltsz.: 8607, Szonta) 1898- ból. Ez utóbbi a Néprajzi Múzeum sokáé guzsalyainak ismertetése során publikálásra került (Szolnoky 1950. 14. és 17/a ábra). Kisebb-nagyobb nyilvántartási zavarokkal, pontatlanságokkal, illetve eltérésekkel és ellentmondásokkal már itt találkozunk. Ilyen például a fenti csoporthoz sorolható 8606-os leltári számú csörlős guzsaly (Szonta), amely a leírókarton szerint - melyet Ziniel Katalin fogalmazott meg 1953-ban - Györffy István gyűjtése 1911-ből. Ez azonban föltehetően tévedés. A tárgy nem szerepel a fentebb hivatkozott guzsalyismertetésben; valószínűsíthető, hogy az 1950-es évek raktárrendezése során került elő. A leltári számmal való beazonosítás lehet jó, ez esetben azonban a gyűjtő minden bizonnyal Jankó János, mégpedig a 109. törzskönyvi szám alapján (vö. SZOLNOKY 1950. 21 második jegyzetpontjával, továbbá Györffy István gyűjtőtevékenységével, lásd SZILÁGYI 1984c). Kevésbé zavaróak az olyan elírások, amelyek egyértelműen és biztosan korrigálhatok. Ilyen például a 93147-es leltári számú felszedőfa szövéshez (Hochwiesen) és a 9351-es leltári számú talpas guzsaly (Hochwiesen) tárgyakat szerzeményező személye. A Szolnoky Lajos által készített leírókartonokon az előbbinél (1982-ben írva) Nécsey István festő eladóként, az utóbbinál (1953-ban szövegezve) Vécsey István gyűjtőként szerepel, egyaránt 1896-ból. A törzskönyv 170. bejegyzése és a tárgyakat publikáló közlemény szerint is a Nécsey családnév a helyes (lásd Nécsey 1900b). Bátky Zsigmond neve a gyűjteményben először a 10001-es leltári számú takácsszövőszéknél (Kővágóőrs) fordul elő. A leírókarton (készítette Szolnoky Lajos 1976-ban) a 177. törzskönyvi szám alapján köti Bátky nevéhez, ez azonban vitatható, illetve tévedés. A következő tételnek, a 10002 leltári számú csörlő (Kővágóörs) leírókartonja (készítette Szolnoky Lajos 1974-ben) ugyanis szerzeményezőként ugyancsak a 177. törzskönyvi bejegyzés szerint Jankó János 1897-es gyűjtését jelöli meg. A mesterséggyűjtemény anyagában több - különböző értékű és tudománytörténeti vonatkozású - tárgy köthető ajándékozáshoz. Az eddigiek mellett Skultéti András ajándéka volt egy gyalu (ltsz.: 11776, Tárnok), Vikár Bélánéé pedig egy aranymérlegtok (ltsz.: 16039, Budapest). A gyűjtemény a megyék által az ezredéves kiállításra ajándékozott tárgyakkal is gazdagodott, például a 20523-as leltári számú sulyokkal, melyet Borsod megye adományozott. További gyarapodást jelentett az Iparművészeti Múzeum által 1898-ban átadott nagyobb kollekció. A 214. törzskönyvi bejegyzés alatt szereplő tárgyak egy része bizonyosan kapcsolatba hozható az 1872-1873-ban, a bécsi világkiállítás számára végzett első nagyszabású magyarországi néprajzi tárgygyűjtéssel, mely Xántus János és Römer Flóris nevéhez köthető (lásd Gráfik 1997). Ezt látszik igazolni például a 15107-es leltári számú mángorló (Viszló), mely ekkor (1898) került a Néprajzi Múzeumba. A tárgy hátlapján tintával írott szöveg olvasható: „Szabadkézzel készítette Somogy megye Viszló községi lakos Méhész Ferencz 1872-dik év Sept 28. 62-dik életévében.” Már a múlt század végén megjelent a gyűjteménygyarapítás módjai között a műgyűjtőktől való vásárlás. A mesterséggyűjtemény egyik ilyen legkorábbi példánya a 28081-es leltári számú pintérgyalu (Magyarszölgyén), melyet Steiner Mór adott el 1898-ban. A múzeum korai gyarapítói (Xántus, Jankó, Bátky, Herman) után, a századfordulótól 1950-ig terjedő időszakban - eltérő nagyságrendben ugyan, de - feltűnt a későbbi gyűjteménybe sorolt tárgyak gyarapítói között Semayer Vilibáld, Györffy István, Sebestyén Gyula,
