Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Molnár Mária: Kosárgyűjtemény
12 4 Molnár Mária Felfogásom szerint a muzeológia tárgyát képeA gyűjtemény jövője zik a „kosarak” mindaddig, amíg a gyűjtemény fent vázolt rendszere elveiben és szerkezetében nyomon követhető. A kutatás tárgya a tényezők érvényesülése, a változás, az átalakulás folyamatának vizsgálata és dokumentálása. A kosárgyűjtemény anyaga további fejlesztésének lehetősége a gyűjtemény összetételéből következik. Mindenekelőtt annak a változásnak a dokumentálására gondolhatunk, amelynek jelei két irányba mutatnak, s két területen jelentkeznek, a nyersanyag és a készítés minősége terén. Egyszerre jelennek meg a műanyagok mellett a termesztett alapanyagok. A mesterség egy részét a cigányok veszik át, miközben kézműiparrá, iparművészetté alakul. A kosarak nagyobbik része a parasztgazdaság termelői szférájába tartozott, egy jóval kisebb pedig a fogyasztói szférába. Nem volt túlságosan jelentős a presztízs értékű, szimbolikus jelentésű tárgyak aránya. Az e téren bekövetkezett változás a korábban készült, de még őrzött kosarak esetleges funkcióváltásának vizsgálatával történhetne meg. Annak a folyamatnak a dokumentálásáról van szó, amelynek során a korábban használati tárgyként szolgáló darabok átkerülnek egy másik szférába, ahol szimbolikus, esztétikai, kulturális értékkel bírnak a korábbi, használati értékkel szemben. A kosárgyűjtemény anyaga eddigi és új elvek szerinti kiegészítésének - akár rekonstrukciók általi - bővítésének kérdése a Néprajzi Múzeumban őrzött kosarak teljes katalógusszerű feldolgozása után válaszolható meg pontosan. A geográfiai központok eddig ismert anyagát „az ökológia elméleti-fogalmi eszközeivel” (Hofer 1980. 114) kellene újraértelmezni és további anyaggal kiegészíteni. A Csalog Zsolt által kidolgozott rendszer alapján történő feldolgozás tovább fejleszthető a számítógép adta lehetőségek alkalmazásával. Kirajzolódnának a valóságos tárgyi rendszerek, amelyeknek csak töredéke fedhető fel a gyűjteményben, illetőleg némelyek csak sejthetők csupán. A gyűjtemény önállósága, úgy tűnik, megkérdőjelezhető a fentiekben megismert adatok alapján. Mindezek ellenére érdemes megtartani önálló tárgyrendszere, de leginkább a raktározás, a speciális állagmegóvás érdekében.
