Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
Kerámiagyűjtemény 285 szerepel benne a helyi gyógyszertár alapozásánál előkerült 17. századi töredékanyag és néhány teljesen ép tárgy is. Ez az anyag a mezőcsáti fazekasság olyan területéről, a folyóedényről ad nagyfokú áttekintést, amelyet eddig nem ismertünk, és így ennek feldolgozása után valószínűnek látszik, hogy eddigi tudásunk jó részét módosítanunk kell. 1997 decemberében nyílt meg a múzeum újabb kiállítása A népművészet felfedezése. Kalotaszeg címmel, melyben közel 250 fazekasmunka kapott helyet, enteriőrökben és vitrinekben egyaránt. 1998 legfontosabb eseményei közé tartozik az 1848-as szabadságharc 150. évfordulója alkalmából megrendezett 1848 emlékezete a magyar folklórban cimű kamarakiállítás, a Fazekasközpontok Délkelet-Erdélyben című kiadvány megjelenése, melyben a gyűjtemény anyaga is szerepel, végül a Fazekaskönyv (Csupor - Csuporné Angyal 1998) kiadása, melyben a Kárpát-medence fazekasságának addigi ismeretanyagát igyekeztem összegezni. Kresz Mária 1991-es könyvéhez képest ez a munka annyiban nyújt új ismereteket, hogy egyrészt a fazekasság gyakorlati, technológiai leírását is tartalmazza, a legfontosabb ismeretanyaggal és fogásokkal együtt, másrészt szerepelnek benne a nemzetiségi központok is. 1999-ben készült el a Nemzeti Kulturális Alap Népművészeti Kollégiumának támogatásával a Fazekasság című, háromszor 20 perces ismeretterjesztő film,24 amelyet a tervek szerint elsősorban az oktatásban lehet majd felhasználni. A film készítése közben igyekeztünk a folyamatokat minél teljesebb módon rögzíteni, így az összevágott film mellett gazdag videofilmanyag került a fazekasságról a Néprajzi Múzeum filmarchívumába. Először történt meg az a kerámiagyűjtemény történetében, hogy pontosan az a tárgy került (száradása, kiégetése után) a múzeumba, amelynek készítését filmen is dokumentáltuk. A kerámiagyűjtemény tárgyainak legfőbb rendA gyűjtemény jelenlegi szerező elve a készítőhelyek, azaz a fazekasösszetétele központok és fazekasfalvak szerinti besorolás (lásd 2. számú táblázat). A fazekasmunkákat Kresz Mária a készítőhelyek földrajzi rendjében helyezte el. A kerámiagyűjtemény az 1913- as helységnévtár alapján a történeti Magyarországhoz sorolt településekről származó cserépedényeket kezeli. Azok a tárgyak is a gyűjteménybe tartoznak, amelyek az egykori Magyarországon voltak használatban, akkor is, ha az ország egykori határain kívül készültek. Az egyetlen kivételt Moldva jelenti, az ottani magyarok (csángók) fazekasainak készítményei is a gyűjteményben kaptak helyet, néhány környékbeli román cserépedénnyel együtt, melyek összehasonlító anyagként kerültek be. A rendszerezés és raktározás alapját az Igaz Mária - Kresz Mária-féle szakterminológia (Igaz-Kresz 1965) képezi, azaz a cserépedényeket a formai és méretbeli, ezen belül földrajzi kritériumok alapján soroljuk be. Mivel a gyűjtemény tárgyainak többsége jól áttekinthetően tárolt, így a további, stíluskritikai bontás csak a nagyobb tárgycsoportok esetében érvényesül (például a tányérok-tálak). A gyűjtemény tárgyállományára vonatkozóan - az első fejezetben részletezett problémák miatt - jelenleg csak becsléseim vannak. Ha az 1975-1976. és az 1979-1980. évi revíziót vesszük alapul, akkor a statisztikában szereplő 21 239 tárgyból 18 992-t revideáltak, ezenfelül találtak 480 rossz számon lévő tárgyat és 674 szám nélküli tárgyat. Ez azt jelenti, 24 Forgatókönyv: Csupor István, operatőr-rendező: Tari János.
