Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
1968-ban néhány alapvető munka jelent meg a magyar népi kerámiáról: mindenekelőtt Domanovszky György könyve (Domanovszky 1968), illetve Kresz Mária alapvető tanulmánya, A népművészet felfedezése (KRESZ 1968). A tárgygyarapodásban néhány tétel emelhető ki: Egy Sajó Istvántól származó tárgyegyüttes főleg a tiszafüredi stílusról ad további ismereteket (Itsz.: 68.10.1-68.10.29). Szentirmay László gyűjteményéből mezőcsáti fazekasmunkák (ltsz.: 68.33.1-68.33.132) érkeztek. Morvay Judit folytatta szatmári gyűjtéseit (68.19.1-68.19.61, 68.19.87). Kosa László Réven gyűjtött fazekasszerszámokat (ltsz.: 68.178.1— 68.178.7). Bekerült egy oltárt ábrázoló türelemüveg (ltsz.: 67.205.1) is Dunaföldvárról 1784-es évszámmal. Ez az egyik legkorábbi, datált türelemüveg, amelyet Közép-Európából ismerünk (vő. Kresz 1969). 1968 októberében lehetősége nyílt a múzeum folyosóján egy újabb kiállítás megrendezésére, amely központok szerint, jellemző fazekasmunkákon keresztül mutatta be a magyar népi kerámiát, megelőlegezve az 1969-es nemzeti galériabeli bemutatót. 1969. június 19. és szeptember 21. között tíz teremben rendezhette meg Kresz Mária az addigi legnagyobb léptékű kiállítást a Nemzeti Galériában Népi kerámia címmel (részletes leírását lásd Kresz 1970b). Az anyag földrajzi elrendezettségben, készítő központok szerint, stilustörténetileg összetartozó csoportokban szerepelt. A jelentős tárgyegyüttest (közel 1200 darabot) felvonultató kiállításban Kresz Mária egy hódmezővásárhelyi tálasműhelyt is rekonstruált (Kresz 1977b. 37). A tárgygyarapodás ebben az évben is jelentős volt. Juhász Etelka - akinek érdeklődése az elsők között fordult a régészek közül a 18. századi fazekasság tárgyi emlékei felé - Mezőcsátról főleg gömöri tárgyakat hozott (ltsz.: 69.70.16-69.70.56). Ekkor került a múzeumba egy fazekaskorong is Gödörházáról (ltsz.: 69.82.1). Egy 1782-es gyertyamártó edényt (ltsz.: 69.112.1), amely Jákon készült, a Krisztinkovich-gyűjteményből vásároltak meg. Lakos Jánostól is vásároltak két tárgyegyüttest (ltsz.: 69.119.1-69.119.3, 69.153.1-69.153.38), melyben egy 1819-ben, remekmunkaként készült debreceni nagy butykoskorsó (ltsz.: 69.119.1) és egy 1864-es nagy tál (ltsz.: 69.119.2) szerepelt, utóbbi Tóth Bálint remeklése volt. A harmadik tárgy egy fehér alapú mórágyi tányér, szekeret hajtó, cilinderes emberalakkal (ltsz.: 69.119.3). A Vörösmarty téri boltból származó cserépedények (ltsz.: 69.145.1-69.145.12) egyike, egy sióagárdi pálinkafolyató fazék (ltsz.: 69.145.12) Kresz Mária véleménye szerint a Veleméri- völgyben készülhetett. Véleményem szerint azonban inkább egy somogyi készítőhelyről lehet szó. A Lévay Gyula gyűjteményéből származó darabok között egy különleges tintatartó edény (ltsz.: 69.154.1) található, melyről Kresz Mária a következőket írta: „a boltíves fülkékből ítélve, amelyek hasonlatosak a korai kályhacsempékhez, talán még a XVII. században készült”, valószínűleg valahol Felső-Magyarországon (vö. Kresz 1970a). Az 1970-es, közel 1000 tárgyból álló gyarapodásban egészen különleges helyet követelt magának Keresztes Tiborné hagyatéka (ltsz.: 70.37.1-70.37.239), mely kiemelkedő, gyakran évszámos cserepeket tartalmazott. Ekkor került a gyűjteménybe egy 1786-ból való székelyföldi butykoskorsó (ltsz.: 70.79.1) is, melyet Kakucs György sóváradi orvos gyűjtött Vas Áron makfalvi gazdától. A Badár Balázs lányától, Badár Erzsébettől gyűjtött edényeket Kresz Mária (ltsz.: 70.56.1-70.56.13). A tárgygyűjtés mellett ekkoriban következtek a Népművészetünk története című kiállítás előkészületei (vö. Kresz 1972b). Ugyancsak 1970-ben, Kresz Mária szakértése mellett forgatták a Magyar fazekasok című Moldován Domokos rendezte filmet, amely egy faluzásra induló gödörházi fazekas szekerét is megörökítette. A forgatást követően Kresz Mária és Gráfik Imre megvásárolta a 278 Csupor István __
