Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
246 Katona Edit zák, és olyan öltözeteket is, amelyek darabjai valójában nem illenek össze. A rendelkezésre álló anyag nagy része (69 százaléka) női viselet, legtöbbet abból gyűjtöttek, hiszen a nők általában hagyományőrzőbbek voltak, és később vetkőztek ki, mint a férfiak, és az öltözködésük jelrendszere kifinomultabb, variációs képessége nagyobb volt. Ezeknek az összeállításoknak kisebb részét teszik ki a viselőjüktől konkrét eseményhez kötődően és minden darabjával együttesen megszerzett öltözetek. Az alkalomhoz kötött együttesek arányát jól mutatja, hogy menyasszonyi és vőlegénykosztümből 39 szerepel e nyilvántartásban. Végezetül a gyűjtemény sokszínűségét felvillantva két különleges tárgyról szólok. A múzeumi hagyomány szerint az egyik I. Rákóczi Ferenc úrihímzéses párnahéja (ltsz.: 141716), a másik Szendrey Júlia finom úri selyemcipellője (ltsz.: 15965). A textil- és viseletgyűjtemény Európa egyik legnagyobb szakgyűjteménye, amely ugyan a valóság sokszínűségének elenyésző részét tükrözi, és összetétele minden tekintetben rendkívül egyenetlen, mégis elmondható, hogy nagy általánosságban és elnagyoltan, de tartalmazza a Kárpát-medence 19-20. századi textil- és viseletkultúrájának legfontosabb tárgyi típusait. A kollekció tehát egészében véve jó keresztmetszetet nyújt gyűjtőkörének tárgyféleségeiből annak ellenére (de esetenként éppen annak segítségével), hogy gyarapításában mindig is nagy százalékban vettek részt magángyűjtők és kereskedők. Bizonyságul csupán egyetlen részletesen elemzett és áttekinthető példa szolgáljon a 6. számú mellékletben, egy különleges nyugat-dunántúli hímzésfajtának a képviseltségi mutatóival. Több témakörben elvégezhető hasonló vizsgálat, hasonló eredménnyel. Mindezek azt bizonyítják, hogy a Néprajzi Múzeum textil- és viseletgyűjteményének összetétele mennyiségileg és minőségileg is igen jelentős, jó válogatás. A Néprajzi Múzeum textil- és viseletgyűjte- A textil- és viseletgyűjtemény ményének fejlesztési irányelveit az elődök idő- fejlesztésének irányelvei tői időre meghatározták, és gyarapításaikkal meg is alapozták. Történetének feldolgozásából is kitűnik, hogy ebben a gyűjteményben a sokoldalú és egyre bővülő szempontok figyelembevételével alakult ki a gyűjtemény mai összetétele. Legújabban a gyarapításkor a magyarság tekintetében már nem érvényesülnek az ország-, sőt földrészhatárok sem. A történelmi távlatok a múlt felé egyre mélyülnek, a jelen felé pedig kiterjeszkednek. Az életmódkutatás jelentkezése óta már nemcsak a hagyományos népi kultúrát, hanem a parasztság átalakuló környezetét, bizonyos fokig a városi kispolgárság szerény tárgyi világát, valamint a népművészetnek az értelmiségiek kultúrájára tett hatását szemléltető darabok is a részévé váltak. A gyűjtésekben egyaránt helyet kaptak a minta- és motívumváltozatok éppúgy, mint a teljes élet megragadására tett kísérletek. Az állandó bővüléssel szemben viszont a gyűjtés bizonyos értelemben vett szűkítése felé ható tényezők is jelentkeztek. Az országos múzeumok gyűjtőköre ugyanis (a Magyar Nemzeti Múzeum esetében például az életmódkutatás révén, illetve a népies divat hatását mutató ruházatoknál) fokozatosan közelít egymáshoz, Magyarországot területileg átfogja a vidéki múzeumok hálózata, a határhoz közeliek kutatási területe pedig átnyúlik a szomszédos országokba, ahol szintén kiépültek a helyi múzeumi szervezetek. A regionálisan tagolt műtárgyállományban és az országos gyűjteményekben sok hasonló, párhuzamos anyag található, de számos esetben olyanok is, amelyek kiegészítései egymásnak, hiszen a Néprajzi Múzeum történeti-néprajzi darabokban általában gazdagabb, viszont a vidéki intézmények a 20. századi helyi változásokat naprakészebben követhették nyomon. Mind
