Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
220 _ Katona Edit amellyel megelőzte azokat a kereskedőket, akiktől a legtöbbet vásárolt a gyűjtemény, azaz Kungazda Jánost [755], Szmik Antalt [594], Brinza Mária felvásárlót [520]. A múzeumi tisztviselők közül 455 darabbal Gönyey Sándor következett, majd a harmadik volt Fél Edit [Fél 1942b].) A számok mögött meghúzódó minőségi munka nehézségeiről így vallott: „Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy gyűjtésekre sokszor legfeljebb csak fillérek állnak rendelkezésre s így egy-egy tájon végzett, a szükséghez alkalmazkodott tervszerű tárgyi gyűjtésről az utóbbi években alig lehetett szó. Legtöbb esetben nem azt szerezhetjük meg, ami szükséges, hanem elsősorban azt, amit ingyen, esetleg cserébe egy-két fényképnagyításért ad a falusi nép, azután pedig azt, ami olcsó. Sokszor... kénytelenek vagyunk otthagyni a drága, számunkra is nagyjelentőségű tárgyakat... Magyarországon pedig... lassan még a nyoma is elvész a réginek.” (Fél 1938a. 243.) A gyűjtemény területi-nemzetiségi összetételének alakításában a programja a következő volt: „Az általam átvett gyűjtemény jelentős része nemzetiségi anyag volt / ezzel semmiképpen sem kívánom az előttem járók munkáját kisebbíteni sem bírálni... Feladatomul tekintettem elsősorban a magyar anyagnak a felgyüjtését határokon belülről és határokon kívülről.” (Fél 1970. 10.) S valóban, egész muzeológusi pályája alatt legfőképpen a magyarság tárgyi világának megragadására törekedett. Már ebben a korai korszakában körvonalazódtak azok a földrajzi tájak, etnikai csoportok, amelyekkel behatóbban kívánt foglalkozni. A gazdag textil- és viseletkultúrájú települések, vidékek közül Györffy tanítványaként és a matyókról szóló kézirata gondozójaként továbbvitte a mezőkövesdi kutatást, valamint a Sárköz alaposabb feltárását vállalta fel (FÉL 1938a. 247-249). A felföldi református magyarságot reprezentálni kívánó martosi kutatásaival a múzeumi anyag nagy hiányát enyhítette. A múzeumi szakembereknek az a vállalása, hogy a híres népviseletes falvakban az Idegenforgalmi Hivatal által megrendezett ruhabemutatókon a zsűrizést elvégezzék (1940-ben Kapuváron Gönyey Sándor, Mezőkövesden Fél Edit) és a különböző Gyöngyös Bokréta Egyesületekben az öltözetek hitelességét ellenőrizzék, jó alkalmakat kínáltak a tájékozódásra (NML 56/1940; Bartucz 1937. 499). Ezek nyomán gyűjtött Fél Edit a somogyi Karádon, a palócoknál Őrhalmon (Fél 1938a. 243-247), és ekkor fedezte fel a néprajzi kutatásban még új terepnek számító Kalocsa környéki Szakmárt, ahol éppen az 1920-1930-as években ment végbe a népművészet kiszínesedése (Fél 1938a. 249-251). Gönyey Sándor szorgos terepjárásának nagy nyeresége a Drávaszög megismertetése volt. Innen többek között 117 darabból álló, a sárközihez hasonló típusú, de mintájában helyi sajátosságokat mutató főkötőrész-sorozatot23 hozott, s hozzá elkészítette a katalógusszerű mintakönyvet (GÖNYEY 1944). Fél Edit Györffyvel ellentétben nem az egyes darabokból összeállított, az élettől sokszor elvonatkoztatott sorozatokat, hanem a valóságban ténylegesen összetartozó, egyidejűleg megjelenő együtteseket tartotta a legfontosabbnak, muzeológusi pályája kezdetétől fogva: „Igyekeztem az egyes ütőképes például évszámos példányok mellett olyan együtteseket behozni, melyek a már történeti múlttá váló paraszti életet kiállítás vagy egyéb bemutatás keretében talán alkalmasabbak az utókornak felidézni, mint az egyes darabok.” (Fél 1970. 10.) Ilyen irányú törekvéseit ekkor még csak Őrhalmon és teljesebb formában Martoson tudta megvalósítani. Őrhalomból egy teljes vetett ágyat „nyoszolyával” és ágyfelszereléssel együtt 23 Ltsz.: 137283-137285,137288,137295-137296,137299,137302-137311,137316-137327,137336137343, 137345-137346, 137348-137350, 137352-137355, 137505-137510, 137512-137519, 137526-137540, 137542-137556, 137563, 137567-137578, 137585-137593, 137597-137602.
