Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
Textil- és viseletgyűjtemény 199 és az azok nyomán kibontakozó tudományos viták a népművészeti tárgyak új szemléletű, ösz- szehasonlító elemzését indították el. A későbbi textil- és viseletgyűjtemény sorsát másrészről a népélet hiteles bemutatására való törekvések határozták meg, amelynek során teljes enteriőrök és komplett öltözetek megszerzésének igénye merült fel. Míg a díszitőművészeti szemléletű gyűjtésekben a múlt darabjai is figyelmet kaptak, addig a népélet felőli közelítésben az akkori jelent reprezentáló együttesekre helyeződött a hangsúly. Az életmód történeti mélységű vizsgálata csak Herman Ottó kutatásaiban, az úgynevezett ősfoglalkozásokhoz (halászat, pásztorkodás) kapcsolódóan jelentkezett. A gyűjtött tárgyak körében a ruházat dominált: a háziipari-népművészeti és történeti indíttatású gyűjtésekben az egyes darabok, a népélet bemutatását célzókban pedig teljes costume-ök formájában. A viselet fontosságát láthatjuk a lakástextilekkel szemben, például a németeknél is: a berlini Museum für Volkskunde 1889-ben eredetileg Museum für Deutsche Volkstrachten und Erzeugnisse des Hausgewerbes (Német Népviseletek és Háziipari Termékek Múzeuma) névvel és tartalommal alakult meg. A nagy kiállítások korszakának lezárásaként a budapesti Városligetben rendezett 1896-os ezredéves országos kiállítás összegezte mindazt a tudást és törekvést, melyet az új tudomány, a néprajz addigra megszerzett, illetve a maga számára feladatként szabott meg (lásd Xántus 1892; Vikár 1893; Wl. H. 1893). A millenniumi kiállításon Magyarország néprajza három csoportban: a néprajzi faluban, a háziipari csoportban és az ősfoglalkozások részlegében jelent meg. A tudományos elgondolásokban végbement változásokat szemléletesen mutatja, hogy a háziipari kiállítás már helyileg is elkülönült a néprajzi falutól. S bár a háziipar bemutatását a rendező, Kovács Gyula sok munkálkodást imitáló viseletes „bábalak” beállításával (például Torontál megyei szövő, bánffyhunyadi hímző, hajdúnánási szalmafonó, besztercebányai csipkeverő és fazekas- zsaluzsányi fazekas) élénkítette, mégis „a háziiipar termékei iránt a nagyközönség érdeklődése az ezredéves kiállításon távolról sem volt olyan élénk, mint az 1885-iki kiállításon, a hol az eredeti fantázia ezerféle változatában ékeskedő, színpompás népies készítmények... az újdonság ingerével hatottak. Az ezredéves kiállításon az érdeklődés inkább a néprajzi típusok szerint csoportosított házakkal betelepített faluban, a kiállítás ezen egyik főattrakciójában összpontosult, a pozsonyi városháza csarnokaiban kiállított háziipari termékek eléggé teljes és szakavatottan rendezett gyűjteményének némi rovására.” (RáTH 1898. 299.) A legnépszerűbb látnivaló tehát az ideiglenes skanzen volt. Közvetlen előzményének az 1873-as bécsi világkiállítás osztrákok által felállított nemzetközi faluját tekinthetjük, ahol Magyarországot egy székely, egy német, egy szász és egy román berendezett ház, valamint egy magyar csárda képviselte (Vasárnapi Újság 1873. 26; Balassa M. 1972. 555). Az 1896-os kiállítással kapcsolatban a néprajzi falu gondolata már 1893-ban felbukkant, és ez vált végül a kivitelező Jankó János elképzeléseinek alapjává, aki ekkorra már tapasztalt, a tipikust megragadni képes tudósnak számított, és a szakirodalom tanulmányozásán túl elsősorban a terepmunka tapasztalataira támaszkodott. Megalkotta a néprajztudomány első tájmonográfiáit (Jankó 1892a; 1893a), és 1894-ben a Néprajzi Tár kinevezett vezetőjeként elkészítette a múzeumi gyűjtemény első rendezési tervét. Jankó János a néprajzi faluban az 1885-ös kiállításhoz hasonlóan az ország reális nemzetiségi megoszlását követte, ezért a 24 porta fele magyar, fele nemzetiségi volt (EA 0083/A, Jankó kézirata). Tudományos koncepciójának megfelelően átfogta az egész magyar nyelvterületet (Göcsejtől a hétfalusi csángókig), és érzékeltette az ország nemzetiségi sokszínűségét, mind a lélekszám alapján legnagyobb nemzetiségekre (szerb, horvát,