Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
Textil- és viseletgyűjtemény 193 tött speciális kézi ipar-cikkek; pokrócok, szőnyegek, kotrincák [sic!], fejtakarók s egyéb házi szövések; különösen: helyhez kötött eredeti mustrákban” (XÁNTUS 1872. 267). Xántus János és Rómer Flóris a rendelkezésükre álló rövid idő ellenére az akkori Magyarország nagy régióit képviseltetve állította össze „népipari” kollekcióját. E munkájukban a törvényhatóságok minisztérium által elrendelt segítségén kívül rokoni, baráti és szakmai kapcsolataikkal is éltek. Xántus János Erdélyben, Délkelet-Magyarországon (Temes, Krassó-Szörény megye), személyes kötődései miatt Somogy megyében és szerény eredményességgel Szeged és Debrecen vidékén; Rómer Flóris pedig a tág értelemben vett Felföldön, Kárpátalján, a Dunántúl egyes területein (főleg Moson, Vas, Zala, Somogy, Baranya, Veszprém, Fejér megyében), Bács-Bodrog megyében, valamint a Duna mentén, Esztergom és Du- naföldvár vidékén gyűjtött. A tárgygyűjtésből az Alföld nagy része kimaradt (EAD 162; Ipar- művészeti Múzeum Irattár 5/1873; GráFIK 1997. 23). A gyűjtött tárgyak döntő hányadát a textil- és viseletdarabok tették ki. Pontosabb adatok hiányában Xántus János gyűjtőnaplója alapján csak feltételezhetjük, hogy ez minimálisan kb. 1050 darabot jelentett, kollekciójának 56 százalékát. Hasonló lehetett a helyzet Rómer Flórisnál is, akinek csak a Bécsbe küldött lajstromát ismerjük, mely szerint a kérdéses érték legkevesebb 815 darabra, azaz anyagának 66 százalékára rúgott. A paraszti kultúra felfedezésének történetéből, a népélet felőli közelítésből és a látványosságra törekvő kiállítási célból fakadóan nem meglepő, ha első néprajzi gyűjtésükben a viseletdarabok (a textil- és viseletdarabokon belül Xántusnál legalább 70 százalékban, Rómernél 61 százalékban) domináltak a kevésbé plasztikusan kiállítható lakástextilekkel szemben (EAD 162; Iparművészeti Múzeum Irattár 5/1873). A nemzetiségi megoszlás tekintetében a viselet- és textilanyag ugyanazt a képet mutatja, mint az egész gyűjtemény, azaz a nemzetiségi darabok túlsúlyát. A háziipar címén megszerzett tárgyak körét a fogalmi tisztázatlanságok és az etnográfiai közelítés miatt tágan értelmezték, hiszen a mai értelemben vett háziipari, azaz eladásra szánt paraszti termékeken (például tót csipkék, tót hímzések) kívül a házi munkaként önellátásra létrehozott darabok (például ingek, katrincák, hímzett párnahéjak, diszlepedők, törölközők), valamint a falusi specialisták által szűkebb közösség számára alkalmanként készített tárgyak (például párták, menyasszonyi fejdíszek) mellett a kézműipar paraszti használatra készített termékeinek széles skáláját (például szűrök, subák, csizmák, ékszerek) is beleértették. A gyűjtés módszerét ismerve számos esetben nemcsak a használatból kiemelt darabok megvásárlásával kell számolnunk, hanem sokszor kifejezetten megrendelésre készített tárgyakéval is. Legkirívóbb példa az a női selyemujjas, amelyre nagy műgonddal a császári-királyi párt éltető német szöveget hímeztek (és amely tárgyat csak 1965-ben leltároztak be, nyugat-magyarországinak jelölve, ltsz.: 65.130.48). De az alkalmi jelleget hangsúlyozza az egyes tárgyakra díszesen rávarrt 1872-es, illetve 1873-as évszám, mely nemcsak a hagyományosan évszámos szász darabokon, hanem más vidékek jelentősebb tárgyain is megtalálható, néhol a mesternek vagy a tulajdonosnak és a készítés helyének feljegyzésével együtt (például a 70.100.2-es leltári számú szűrön „GK Vas megye Sárvár 1873”, az 122859-es leltári számú ködmönön „Gyurkovits József Nyitrán 1873” felirat fedezhető fel). Ugyanerre utal Rómer Flóris egy levelében: „Breznó-Bányán rendeltem személy ruhát... Beszterczéről hol épen heti vásárkor valék ismét női munkákat rendeltem, Zólyomban pedig szűröket, dolmányokat, stb.” (Kőhegyi 1971. 285; Gráfik 1997. 29). A legújabb divatú holmik megszerzése tehát fontos szempont lehetett. Ez derül ki Rómer leveléből is, amelyet Nyáry Jenő ősrégészhez írt, gyűjtőútja megszervezése kapcsán: „Kéryek, [sic!] csinálj kis tervet a Nógrádi népviseleti
