Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - G. Szabó Zoltán: Építkezésgyűjtemény
Epítkezesgyűiteménv 151 sei kapcsolatosakat is - a megrendezendő kiállításhoz szükséges tárgyak begyűjtésével gyarapították ebben az időszakban. Jankó a gyűjtési terv elkészítésekor abból indult ki, hogy legfontosabb szempontként az ország etnikai, nemzetiségi és geográfiai viszonyait kell figyelembe venni a népi építkezés tervszerű gyűjtésénél (Szemkeó 1989. 9). 1893 decemberében elkészített programjában (Jankó 1893b) meghatározta azt a 31 megyét, amelyek szerinte megfelelően reprezentálhatják a magyarság táji csoportjait és a Magyarországon élő nemzetiségekre jellemző építkezési sajátosságokat. A program keretében Jankó tervei szerint egy-egy megyét csupán egyetlen - az adott megye népességi statisztikáinak megfelelően kiválasztott - építkezési stílus képviselt volna, mivel az előzetes tárgyalások értelmében a megyék csak egy-egy ház felépítését tudták vállalni. A tervezetben az a kitétel is szerepelt, hogy a háztípusoknak összességükben is reprezentálniuk kell a korabeli Magyarország nemzetiségi viszonyait, vagyis a házak mintegy felének a magyar, másik felének pedig a nemzetiségi háztípusokat kell bemutatniuk (Szemkeó 1989. 10). A tervezett 31 megye helyett végül 23 megye 24 ház építését vállalta el. A tervezet megszületését követő évben -1894 áprilisától - Jankó és munkatársai (Kovács Gyula közgazdász, a Kereskedelmi Múzeum aligazgatója és Fittler Kamill építész, az Iparművészeti Múzeum őre) valamennyi megyébe ellátogattak, hogy a helyi vezetőkkel és szakértőkkel együttműködve kiválasszák a megfelelő házakat, és begyűjtsék a berendezéshez szükséges tárgyakat (Szemkeó 1989. 10). (A felépült lakóházakról, portákról, valamint közösségi épületekről [templom, községháza, tűzoltószertár, kórház, pásztorépítmények, cigányputri] részletesen lásd Szemkeó 1989. 12.) Jankó János kitűzött céljainak megfelelően a millenniumi falu anyagának gyűjtését a múzeum fejlesztésének vetette alá. Ennek köszönhetően a Néprajzi Tár gyűjteménye ebben az időszakban jelentősen gyarapodott. A mintegy húsz tanulmányút során az első és legfontosabb célkitűzése természetesen a helyi építészeti sajátosságok lehető legalaposabb felmérése és rögzítése volt, s csak ezután következhetett a berendezési tárgyak és a viseleti darabok számbavétele. A millenniumi falu házainak berendezési tárgyai és a kiállított viseletek az előzetes megállapodások értelmében a néprajzi gyűjtemény tulajdonába kerültek, azonban értelemszerűen ez magukra az épületekre nem vonatkozhatott, azokat lebontották. Ennek az objektív körülménynek köszönhetően a további népi építészeti jellegű gyűjtés koncepcióját a részletes dokumentáció felvétele és megőrzése, valamint a háztípusok kicsinyített másainak beszerzése jelenthette. A lakóházak, parasztporták makettjei ebben az időszakban nagy számban kerültek a Néprajzi Tár gyűjteményébe. Érdekességként megállapíthatjuk, hogy a múzeumba került modellek származási helyei megegyeznek a millenniumi faluban felépített épületek származási helyével. Ha összevetjük Jankó Jánosnak a millenniumi faluról készült könyvében (Jankó 1989) bemutatott épületeket a gyűjtemény számára a 19. század végén gyűjtött házmakettek anyagával, szinte teljes az átfedés. A törzskönyvek tanúsága szerint valamennyi makettet az akkori osztályvezető megbízásából néhány mesteremberrel készíttették el, minden bizonnyal azért, hogy legalább ilyen módon megörökítsék a millenniumi falu épületeit. Ezzel szemben Bátky Zsigmond 1906-ban közzétett Útmutatójában általában már ellenzi a néprajzi tárgyak kicsinyített másainak gyűjtését, azonban néhány esetben (így például az épületek, teljes porták esetében) mégis kénytelen engedményeket tenni: „Modelleket tehát csak olyan tárgyakról készíttessünk - ha nem lehet, legalább rajzoljuk vagy fényképezzük le őket - a melyek vagy el nem mozdíthatók, pl. épületek, malmok, hidak, stb.; vagy túl
