Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény
146 Grafik Imre További közzétételt jelentenek a már hivatkozott tárgygyűjtési beszámolók, illetve áttekintések, valamint azok a leírások, melyekben az egyes tárgyakat gyűjtőik használatukban, funkciójukban, munkafolyamatokban ismertették, továbbá más tárgyakkal való összefüggéseikben írták le, esetleg egy kiállítás kapcsán kerültek publikálásra (ez utóbbiakra nézve lásd Hofer 1957b; Gráfik 1972). Mint arra a közlekedésgyűjtemény nyergeinek publikálásait számba véve utaltam, a gyűjtemény egyéb tárgyai közül is szinte kizárólag azok kerültek közlésre, melyeknek nép- művészeti, illetve díszítőművészeti vonatkozásai vannak. A teljesség igénye nélkül említek ezek köréből néhányat. Sallangok: Fél-Hofer - K. Csilléry 1969. 34-35. kép; Domanovsz- KY 1981. 330, 5-6. kép; Hofer-FéL 1994. 62-63. kép. Sárgaréz csatok: Fél-Hofer - K. Csilléry 1969. 31-32. kép; Domanovszky 1981. 329, 1. és 3. kép. Járom: Domanovszky 1981. 285, 41. kép és 286, 4. kép. Ez utóbbi tárgyak egyike kapcsán azt is állíthatjuk, hogy gyűjtésében is bizonyosan a népművészeti szempont volt a meghatározó. A 60.75.133 leltári számú járom és vele együtt még hét tárgy (ltsz.: 60.75.131, kantahordó fa, Bánffy- hunyad; ltsz.: 60.75.132, járom, Kalotaszeg; ltsz.: 60.75.134, járomfő, Kalotaszeg; ltsz.: 60.75.135, rúdfej, Kalotaszeg; ltsz.: 60.75.136, rúdfej, Nyárszó; ltsz.: 60.75.137, rúdfej, Damos; ltsz.: 60.75.138, járomszög, Zsobok) tudománytörténeti vonatkozásai miatt is figyelmet érdemel. A leírókartonokon olvasható feljegyzés szerint e tárgyak Malonyay Dezső 1904-es gyűjtéséből kerültek az Iparművészeti Főiskolára, majd onnan ajándékként a Néprajzi Múzeumba, a közlekedésgyűjteménybe, ahol azokat 1960-ban Földes László leltározta be. A kalotaszegi magyar nép művészetét bemutató kötetben közülük hármat (a két jármot és a damosi rúdfejet) fényképek és rajzok alapján teljes bizonyossággal be tudunk azonosítani (lásd Malonyay 1907. 293-294. ábra; továbbá a díszített jármokkal kapcsolatban vö. Kiss 1937). A fentiekből következően talán az sem meglepő, hogy a közlekedésgyűjteményből főként az időszaki, de részben az állandó kiállítások révén is leginkább a népművészeti vonatkozásokkal rendelkező tárgyak (például festett, faragott jármok, fanyergek, lószerszámdíszek, sallangok), valamint az egyes termelőtevékenységek bemutatása kapcsán bizonyos szállító járművek, illetve közlekedési eszközök (például csónak, ladik, szekér, kocsi) váltak ismertté a nagyközönség számára. Sajnos ezekhez a kiállításokhoz általában nem készültek részletes és a kiállított tárgyakat leíró katalógusok, legjobb esetben csak néhány ábrával és fényképpel ellátott kiállítási vezető jelent meg (például Gráfik 1984. 9. kép; Selmeczi Kovács - Szacsvay 1997. 27). Több kézikönyv, tanulmány és ismeretterjesztő mű illusztrációjának forrása valószínűsíthetően a Néprajzi Múzeum közlekedésgyűjteményének tárgya, de a hivatkozások hiányoznak (például a Magyar néprajzi lexikon vonatkozó címszavai; PaláDI-KováCS 1973a. 513, 523; Tarján 1984.145, 150, 153). Itt említjük meg, hogy az utóbbi évtizedek legjelentősebb szakmai kézikönyveiben (Magyar néprajzi lexikon, Magyar néprajzi atlasz, Magyar néprajz) a tárgykör feldolgozását a téma iránt folyamatos érdeklődést mutató és számos tanulmányt, monográfiát publikáló Földes László, Gráfik Imre, Juhász Antal, K. Kovács László, Paládi-Kovács Attila és Timaffy László végezték el. Ki kell még térnünk néhány olyan tárgyra, illetve tárgytípusra, amelyek ugyan nem a közlekedésgyűjteményben találhatók, de a tudományos (tematikus, monografikus) feldolgozások a szállítás és közlekedés tárgykörében (is, illetve főként ott) publikálták azokat. Ezek között a legjelentősebb kollekció a vízi járművek csoportja, abban is a csónakok együttese.
