Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény

136 Gráfík Imre

kalmazva a magyar és a nemzetközi néprajzi bibliográfiák tartalmi tagolásában a gazdasági élet nagyobb egységén belül használt terminológiát), s mint ilyen kaptam lehetőséget az elért eredmények és a további feladatok felmérésére (Gráfik 1976-1978). A felkérés értelmében feladatom a korábbi szakmai differenciálódás figyelembevételével a téma áttekintése volt. Ezért is állapíthattam meg, hogy a „néprajzi kutatások nem minden szempontból szerencsés sajátos specializálódása, belső tematikus hierarchiája, s a tudománytörténeti tradíció többé-ke- vésbé kialakította a szállítás és a közlekedés kutatásának viszonylagos önállóságát, tematikus elkülönülését” (Gráfik 1976-1978. 124).

A fentiek figyelembevételével akkor arra a következtetésre jutottam, hogy a szállítás és közlekedés vizsgálatának nagyobb tematikus egységei a következők: „1. Úthálózat; 2. Személyi közlekedés; 3. Teherhordás emberi erővel; 4. Hátalás, málházás; 5. Csúszóeszközök; 6. Kerekes járművek; 7. Vizi járművek.” (Gráfik 1978. 128.) Lényegében ez a tagolás - kisebb kiegészítéssel és részletezéssel, illetve pontosítással - maradt irányadónak a Magyar néprajz című összefoglaló vállalkozás számára is.

A szállítás és közlekedés kutatásának tudoA gyűjtemény története mánytörténeti áttekintése során több alkalommal utaltam a muzeológiai összefüggésekre. A közgyűjteményi, múzeumi - főként tárgyi - kollekciók létrejötte és gyarapítása többnyire azonos trendet mutat, mint a téma tudományos kutatása és feldolgozása. Azt azonban nem állíthatom, hogy a kialakult/kialakított önálló közlekedésgyűjtemény anyagával pontosan dokumentálni tudnám a felvázolt tudománytörténeti folyamatot. Ennek több oka van.

Mindenekelőtt az a tény, hogy a Néprajzi Múzeum magyarországi gyűjteményeit megalapozó 1872-1873-as Xántus János- és Rómer Flóris-féle gyűjtések anyaga több vonatkozásban is mostoha körülmények közé került (lásd például Gráfik 1997). E kollekcióban - ha nem is nagy számban, de - felbukkantak a közlekedés és teherhordás témakörébe sorolható tárgyak. Sorsuk azonban nehezen és sok bizonytalansággal követhető. Csak a legfontosabbakat említve:- rendkívül hiányosak a korabeli dokumentumok: tárgyjegyzékek, azonosításra alkalmas leírások, átadás-átvételi iratok;- a gyűjtött tárgyak részben múzeumok, részben pedig múzeumi épületek, raktári helyiségek között a kényszerű költöztetések során szinte napjainkig folyamatosan „vándoroltak”, s eközben tönkrementek, eltűntek;- a múzeum belső rendjének véglegessé válásával és a muzeológiai munka révén végzett raktárrendezések alkalmával előkerült tárgyak meghatározása azt mutatja, hogy a közlekedés témakörének egyes tárgyai más-más tematikus (például a halászat-, kerámia-, textil- és viselet-, kosár-) gyűjteményekbe kerültek.

Amennyiben a törzskönyvi bejegyzéseket vesszük alapul, úgy láthatjuk, hogy a közlekedésgyűjtemény jelenlegi kollekciójában a legkorábbi, múlt század végi gyarapítások tárgyai tükrözik a múzeumtörténet meghatározó folyamatait, eseményeit. Azaz többnyire ugyanazon gyűjtők, kutatók által és ugyanazokkal a módszerekkel, eljárásokkal gyarapodott a leendő közlekedésgyűjtemény is, mint a múzeum más gyűjteményei. Az e korszakban bekerült tárgyak mennyisége oly szerény, hogy érdemes pontosan felidézni a rájuk vonatkozó adatokat.

Tudománytörténeti tényként kell kezelnünk, hogy a legkorábbi tárgyak köréből több azért nem kerülhetett a későbbi közlekedésgyűjteménybe, mert azokat 1930-ban a mú