Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szilágyi Miklós: Halászatgyűjtemény
12 6 Szilágyi Miklós A közeli (és távolabbi) jövő alkalmi gyarapodásáról gondolkodva a műgyűjtéssel, műgyűjtőkkel kialakult vagy kialakítandó kapcsolattól: a műkereskedők és a gyűjteményüket felszámoló magángyűjtők (és örököseik) kínálatától mint számottevő forrástól alighanem eltekinthetünk. A halászati tárgyak - kivéve esedeg olyan elemeket, melyekből a gyűjteményben amúgy is nagy sorozatok találhatók (például hálósúlyok és úszók, kovács készítette nagyméretű horgok, nyél nélküli szigonyok, jégpatkók, kuttyogatófácskák) - alig keltették fel a műgyűjtők figyelmét. Ha mégis felkeltették volna, a sokáig vízben ázott hálófélék, vesszőfonadékok romlékony anyaga lehetetlenné tette/teszi a hosszas őrizgetést. A műkereskedőknél esedeg mégis felbukkanó, hitelesen 19. század végi, 20. század eleji tárgyakról, tárgyegyüttesekről csupán esetről esetre dönthető el, hogy hordoznak-e valamilyen - bármilyen csekély - új információt a gyűjteményben lévőkhöz képest. Akár annak gondos dokumentálása is elegendő indok lehet persze egy- egy, a kereskedelmi forgalomban felbukkanó tárgy megszerzésére, hogy például egy 19. századi míves hálósúly, jégvágó fejsze, ólomöntő forma vagy halmérleg vajon a halász ősökre emlé- keztetés, azaz személyes, emocionális kötelékek miatt vagy az önmagukban „értéktelen” kuriózumokat túlbecsülő műgyűjtői buzgóságnak köszönhetően élte-e túl a hasonló - nem népművészeti és a „régi paraszti életet” sem szimbolizáló - tárgyak várható korát. Érdemes számon tartani a közeljövőben még (talán) lehetséges gyűjteményfejlesztési módszerként azt az elvet, amelyre a halászokkal elkészíttetett használadan eszközökről szólva már történt utalás. Az avítt anyagú, menthetetlenül pusztulásnak indult régi tárgyak ezekkel való helyettesítése nem csupán az állagvédelemmel összefüggő - persze ebből a szempontból is számon tartandó - praktikus megoldás. Ha egy, a mai szerszámkészlethez már nem tartozó nagyhálót, kishálót vagy varsát olyan halásszal készíttetünk el, aki évtizedeken át nemcsak használta, hanem maga fonta, kötötte - legalábbis kész léhésből maga szerelte fel - azt, az elkészíttetés nem rekonstrukció. A halász latens tudásának előhívása inkább, mely tudás a muzeológusi „megrendeléstől” függedenül is aktivizálódhat, ha a vízrajzi, halélettani vagy üzemszervezési okok indokolttá teszik egy-egy, már csak a potenciális szerszám- készlethez tartozó „régi” eszköz felelevenítését. (Az egyszer már a használatból kikopott vej- sze vagy vesszővarsa újra megjelenésére valóban idézhető néhány példa; vö. Szilágyi 1989. 9.) Ha akad halász (ma és néhány esztendeig még bizonyosan akad a hetven éven felüliek között), akit az ilyen eszköz készítésével meg lehet bízni, nemcsak a jó állagú műtárgy, hanem a teljes munkafolyamat hiteles dokumentálásának lehetősége is a nyereség oldalra könyvelhető. Hogy milyen eszközöket lehet így elkészíttetni, s hogy amit végül is a gyűjteménybe sorolunk, hiteles műtárgy vagy kiállítható rekonstrukció, illetve másolat lesz-e csupán, esetről esetre a halászatkutató muzeológusnak kell majd mérlegelnie. Fel kell mérnie azt is, hogy mely, az irodalomból ismert, a közelmúltban még használatban lévő eszközök hiányoznak a gyűjteményből, de azt is, hogy a munkára vállalkozó halász mennyire tud és akar konzekvens lenni minden apró anyaghasználati és készítéstechnikai megoldásban, amikor a maga számára már 20-30 éve nem készített eszközt hoz létre. Néhány példát említve a még lehetséges hiánypótlásokra: Hiányzik a halászati irodalomból ismerhető összes tapogatótípus és -változat (vö. Sólymos 1965. 137-150; Bárdosi 1994. 145-151; Szilágyi 1995. 43-59), jóllehet néhány régiesebb eszközváltozat akár „túlreprezentáltnak” is minősülhetne. Ahhoz képest, hogy milyen sok méretbeli és formai változatát tartja számon a szak- irodalom az emelőhálóféléknek és a bokorhálóféléknek (vö. Szilágyi 1995. 60-74, 88-90), az ösz- szesen 31, jobbára töredékes darabbal aligha lehet képet alkotni az eszközcsoportról.
