Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Fejős Zoltán: Gyűjtögetésgyűjtemény
Gwitögetésgyűjtemény mitív, de nagy ethnológiai értékű fatárgyakat szolgáltatott gyűjtést.” (Beluleszkó 1911. 80; vö. Udvari-Viga 1999.) Ekkor összesen 530 tárgyat gyűjtött (tksz.: 1732), amiből 17 - mind Tiszabogdányból - sorolódott a mai gyűjtögetésgyűjteménybe. Figyelmet érdemel több, különféle típusú méhkaptár, egy közülük nyírfakéregből, mely a egyetlen ismert példány ebből a fajtából (ltsz.: 88509), öt, szintén csak az ő gyűjtéséből fennmaradt úgynevezett dongás kas (ltsz.: 88510-88514; mindkét típust lásd BOROSS 1963b. kép: 58, leírás: 59), s két további típus (ltsz.: 85514-88515), valamint csapdák (ltsz.: 88547, 88730), hótalpak (ltsz.: 88272-88273). Sztripszky két szarvasagancs, részben rézzel borított lőportartót is beszerzett (ltsz.: y88587, 88624), ezekhez és az 1909-ben beküldött példányhoz (ltsz.: 80203) egy negyedik, Válaszútról való társult (ltsz.: 90353), amit Györffy Istvánnal együtt vásárolt, minden bizonnyal a kolozsborsai országos vásáron vagy a környéken (vö. Szilágyi 1984c. 584). Györffy 1910-es Hont megyei kutatóútjáról Bernecéből három „csekkentyű- nek” nevezett - később finnugor eredetűnek tartott (Korompay 1939. 245; vö. Gunda 1939c. 445) - csapdát (ltsz.: 92474-92476), két nyúlhurkot (ltsz.: 92477-92478) hozott, 1911-ben a Fekete-Körös völgyéből egy kereplőt és egy kéregedényt, cseresznyés-„kászlót” (ltsz.: 95137, 95160). A múzeumi munkatársak gyűjtőmunkája mellett ebben a korszakban az éves dotációból fedezett vásárlások, valamint az aránylag gyakori ajándékozások útján bővült az állomány. Vásároltak például régiséggyűjtőktől: Steiner Mórtól két juhszarv lőportartót (ltsz.: 28084- 28085), Grünbaum Gyulától két zajkeltő, kelepelő „kalapácsot” (ltsz.: 92.026, 92.032) és egy kosszarvból készült kürtöt, sófárt (ltsz.: 94.833), melyek valójában zsidó rituális tárgyak, ezért ezek nem is tartoznak a mai gyűjtemény témájához.5 A mintegy tucatnyi ajándékozó között a más gyűjteményeket is gyarapító Farkas Sándor szentesi gyógyszerész (vö. BAtky 1903b) és a trencséni tanító, Hajnal Ignác neve ennél a szakcsoportnál is szerepel. Megemlíthető még az ismert irodalomtörténész, Tolnai Vilmos ajándéka, egy Szepes megyei cipszer faluból származó áfonyaszedő (ltsz.: 73722), mivel ez a tárgytípus addig még nem fordult elő. A Néprajzi Osztály 1911-ben ajándékként kapta meg az 1910. évi bécsi vadászati kiállítás magyar osztályának anyagát, a törzskönyv szerint (tksz.: 1718) összesen 191 tárgyat, melyből ma 21 található a gyűjtögetésgyűjtemény vadászati tárgyai között: hótalpak (ltsz.: 91080-91082), egy medvetőr és más csapdák, tőrök (ltsz.: 91116-91119), két marhaszarv lőportartó (ltsz.: 91083, 91095), egy- egy kürt, bőrtáska, pisztolytáska, kereplő (ltsz.: 91084-91086, 91088). A több mint 110 különféle elöl- és hátultöltős fegyver (Semayer 1911b. 306) közül mindössze hét van meg a gyűjteményben, a többi lelőhelye ismeretlen,6 egyéb tárgyak más gyűjteményekbe sorolódtak. így például ma a vadász ivópoharak az állattartás-gyűjteményben találhatók (ltsz.: 91041-91078), egy pedig a táplálkozás tárgyai között (ltsz.: 91101). Intézményen belüli átadásként került 1911-ben a Néprajzi Tárhoz a Nemzeti Múzeum Régiségtárából 15 szarvasagancs lőportartó (ltsz.: 105398-105410, 105412), amiből kettőt 1967-ben elloptak.7 Jankó János e tárgyféleségnek 5 A leltárcédula szerint a kalapácsot („chaman-kalapács”) a „zsidó gyerekek purimkor használják”, a sófár funkciója pedig: „újévkor evvel kürtőinek a templomban”. 6 Ltsz.: 91.179, 91.207, 91.212, 91.220, 91.362,91.367, 91.371. A revíziós iratok szerint a fegyverek már az 1969-es ellenőrzéskor sem voltak meg; a törzskönyvben sincs nyoma esedeges selejtezésnek, átadásnak. 7 A tényleges átadás pontos ideje bizonytalan, mert ugyan az 1663-as törzskönyvi számot 1911. január 18-án nyitották, az első átadott tétel - köztük a lőportartók - 1916. december 28-as dátummal szerepel. A leírókartonokon hol az egyik, hol a másik időpontot vették föl.
