Thain János - Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri népi építészet (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 4; Budapest, 1991)
„CERUZÁVAL A VÁRTÁN". Két szlovákiai magyar népművészeti gyűjtő a század első feléből
„CERUZÁVAL A VÁRTÁN" Két szlovákiai magyar népművészeti gyűjtő a század első feléből Az északi magyar nyelvterület 1918 után Csehszlovákiához került részeinek néprajzinépművészeti kutatása - szakképzett etnográfusok és tudományos intézményrendszer hiányában - csak meglehetősen nehézkesen, akadozva indult meg (vö. LISZKA 1988 és 1990). Ennek ellenére, már a két világháború közötti időszakot is fémjelzi néhány olyan eredmény, amelyek számbavétele és számontartása nemcsak tudománytörténeti szempontból fontos, hanem - megbízható dokumentációs értéküknél fogva - a további kutatások számára forrásanyagként is meghatározó jelentőséggel bírnak. Ezen eredmények sorában kétségtelenül az első hely illeti meg jelen kötetünk két szerzőjét, akik egymástól földrajzilag ugyan eléggé távol (hiszen az egyik, Thain János a Kisalföld szívében, Érsekújvárott; a másik, Tichy Kálmán pedig a történeti Gömör keleti szegletében, Rozsnyón élt és alkotott), ám indíttatásukat, mentalitásukat, érdeklődési körüket, s nem utolsó sorban személyes kapcsolatukat, barátságukat tekintve mégis szorosan összetartoznak. Jelen kötetünkben rajzgyűjteményükből 1 adunk közre a népi építészet körére leszűkített, földrajzilag a Kisalföld északkeleti felét (lényegében az egykori Pozsony-, Nyitra-, Komárom-, Esztergom megyék déli részeit) és a történeti Gömör-Kishont megyét felölelő válogatást. Az anyagot a sokrétűség következtében két szempont figyelembevételével voltunk kénytelenek rendezni. Thain Jánosnak, a kisalföldi népi építészet tágabban értelmezett körébe tartozó rajzait, tekintettel a felölelt területegység többé-kevésbé egységes voltára, s a rajzok tematikai sokszínűségére, tárgykörök szerint csoportosítottuk (a lakóházak külső, elsősorban népművészeti szempontú bemutatására törekvő rajzai után a lakásbelső és a bútorzat sorjázik, majd a telket övező kerítések, kapuk, faragott kapuoszlopok rajzai következnek. Ezután néhány gazdasági építmény, valamint sírjel zárja a sort). Tekintettel arra, hogy Tichy Kálmán a természctföldrajzilag és kulturálisan sokkal tagoltabb Gömörből hozza tematikailag viszonylag egységes anyagát (a lakóházak külső megjelenése, főleg a vakolatdíszes homlokzatok megörökítésére törekedett, így válogatásunk zömét is ezek a rajzai alkotják, s csak kisebb mértékben vannak képviselve egyéb népművészeti jelenségek, pl. fejfák), itt az elrendezés során földrajzi szempontokat érvényesítettünk. Igyekeztünk a Dám László által megállapított gömöri mikrorégiókhoz alkalmazkodni (DAM - D. RACZ 1986. 133), bár ez nem sikerülhetett tökéletesen. Egyrészt azért, mert Tichy Kálmán rajzai nem reprezentálják a Dám László által körvonalazott összes kisebb tájegységet (Medvesalja például teljesen kimaradt gyűjtési körzetéből), másrészt azért is, mivel kötetünk szerzője meglehetős alapossággal mutatja be a Dám László által nem vizsgált Csermosnya-völgyi anyagot is. 1. A Thain János által készített rajzok leányának, néhai Thirring Gyuláné Thain Margitnak köszönhetően jelenleg az Érsekújvári Honismereti Múzeum gyűjteményében találhatóak (DM-1-162), míg Tichy Kálmán rajzait a budapesti Néprajzi Múzeum Hthnológiai Adattára őrzi (EA-3474; EA—4218).
