Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások ( A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 3; Budapest, 1990)
KALOTASZEGI FEJFÁK
Átvétellel és átalakítással. Viszont Magyarbikal fejfastflusa egyedülálló egész Kalotaszegben. Kalotaszeg legbájosabb, legművészibb, fejfaváltozatokban leggazdagabb temetője a magyarbikali, közvetlenül a templom körül terül el. Már a belépés első pillanatában megragadó festői látványt nyújt a fák és bokrok mélyzöld lombjaiból élénken kivillogó cinóberpiros és ultramarinkék színű fejfatagozataival. A fejtől lábig okkersárgára és feketére festett fejfák a hangulatos színhatást még inkább fokozzák. Minden egyes fejfa a faragóművészet remekműve s eltérően a többi temtők fejfáitól, öt részre tagolódnak: 1. a fejre, 2. a hímes törzsrészre, 3. a dátumos ereszre, 4. a szöveges törzsrészre, amely hátrább esik a felső, hímes törzsrésznél és 5. a földben lévő lábra. A fej kiképzése rendkívül gazdag változatokat mutat s olyan megoldásokat, amelyek nemcsak Kalotaszegen, de sehol másutt, magyar földön nem találhatók. A legfelső tagozat tetején, amely majd mindig négyágú s olykor nyolcágú csillag; a közepén, de igen gyakran a négy sarkán is finoman esztergályozott tornyocskák vannak, a tagozatok alatt pedig sok esetben köröskörül teljes plasztikájú vagy ékrovásos csillagkoszorú fut, különböző szélességben s a legszélesebbek több rétegben. Az ékrovásos csillagkoszorúk egyes csillagainak mélyen vésett ágai, amelyek ilymódon megkapó fény- és árnyhatást adnak, cinóberpirosra és ultramarinkékre festettek, e két szín laponkénti váltogatásával élénk színritmust teremtve. A fejtagozatok alatti törzsrészt cserépbe helyezett karcolt, mélyen vésett és több színre festett bokorvirágok díszítik. A hímes törzsrész alatti eresz kétszeres lappal ugrik erősen előre. Felső lapjára vésik a halálozás évszámát, az ezalattira pedig a hónapot, napot és apró csillagocskákat ütögetnek rá, mint némely utcaajtó domborúan vésett díszítményeinek a főggyire (az alapmezőre). Katolikus tanítójuk csillagvégződésű keresztet kapott. Fényképes fejfa és sírkő is van (a halott mindig kalotaszegi viseletben). A hívőknek, külön temetőjük van (Magyarkiskapuson is), de ugyanilyen fejfákkal és sírkövekkel. A fejfák földbe kerülő részét nem vonják be semmivel, hogy a korhadás ellen védjék, ezért rövid életűek (az ezernyolcszázas évekből már alig található egy-két példány) és mindenütt ez az egyik oka a sírkövek szaporodásának. Ha sírkövet emelnek a fejfa helyére (Zsobokon éppen ezért újabban már fejfát sem faragnak minden esetben, csak ideiglenes fatörzset szúrnak a hantba), akkor a sírkő mögé odaállítják a fejfát is vagy pedig a hant mellett a földön hagyják heverni, míg el nem korhad. Ha a sírköveket maguk faragják, mint pl. az inaktelkieket, akkor ezek igazán szépek, művésziek. Oromzatukra magyaros díszítményeket, bokorvirágokat (tulipánt, rózsát, virágcserepet) vésnek és festenek. A betűk is vésettek és festettek. Az inaktelki sírkövek (itt fejfák nincsenek) Magyarvistáról valók. Szép sírkövek Zsobokon is akadnak, ahol maguk faragják. Legújabban modern városi sírkőformák is kezdenek tért hódítani a kalotaszegi temetőkben s annál ízléstelenebbek, minél jobban fitogtatják vele a gazdagságot. Az ilyen köveken bőbeszédűbb és tudálékosabb a szöveg is. A kántorköltészet is helyet talál rajtuk. Szövegükben halotti köszöntők sorai is találhatók s érdekesen keveredik bennük az irodalmi és népi helyesírás. Bábony, Váralmás, Nagypetri, Egeres, Jegenye, Bogártelke, Daróc, Türe, Mákófalva, Méra, Magyarvista, Bács és Szucság temetőjében nem gyűjthettem. (Bábony temetőjéről Szabó T. Attila adott ismertetést). 5 Hogy dolgozatomból mi minden maradt ki, magam sem tudom, mert 1944 nyarán végzett kutatómunkám teljes részletességű befejezését megakadályozták a menekülésre kényszerítő háborús események. 5. Szabó T. Attila: Bábony története és települése. Kolozsvár, 1939.
