Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

Madarassy László könyve a Kecskemét környéki pásztorkodásról (Sztrinkó István)

A XVIII. században, a redempció nyomán kifejlődő homoki kultúráról beszél, amit az erdősítésekkel, az okszerű állattartás fejlődésével, a szőlő- és kertgazdálkodással jellemez. Ismét egy kutatási feladat megfogalmazása! Bár már eddig is számos eredmény született a homoki kultúra, a homoki gazdálkodás kutatása terén,

11 komplex jellemzése még várat magára. Szükség van a táji változatok dokumentálására, az egyes művelési módok emlékanyagának minél teljesebb összegyűjtésére. A második fejezet a pásztorokról szól. A klasszikus néprajzi leírások hagyományainak megfelelően a pásztorság társadalmi megítélésétől a pásztortársadalom belső tagolódásán keresztül a táplálkozásig ível a leírás. Érdekes, hogy napjainkig helytálló módon ítéli meg a török utáni nagy alföldi népmozgásoknak a Kecskemét környéki és a kiskunsági pásztortársadalomra gyakorolt hatását. Tisztázza, hogy a rác, vlach, tót, majd a jász népességnek e területre költözése sem az etnikai, sem a kulturális meghatározottságokat tekintve, a pásztorságra tartósan nem hatott. Figyelemre méltó, hogy MADARASSY már ekkor tisztázta a betyár szó jelentéstörténeti változásait, amivel a későbbi irodalomban annyiszor foglalkoznak majd.

1 Ebben a fejezetben említi a kecskeméti, kiskunsági pásztorművészetet is. Véleménye szerint bár fúró, faragó pásztorokról tudunk, pásztorművészetről mégsem beszélhetünk. Az utóbbi évek kutatásai azonban bizonyították, hogy e területen is volt pásztorművészet, amit jeles szaru- és bőrmunkákkal, fafaragásokkal jellemezhetünk, bár mennyiségüket és sokszor minőségüket tekintve sem érik el a klasszikus vidékek szintjét.

13 A pás/tortanyákról szóló harmadik fejezet a könyv legkimunkáltabb része, amely még ma is teljes egészében megállja a helyét. A legegyszerűbbtől, a tűzhelytől, az enyhelytől a nagy múltúnak tartható cserény'xg mutatja be a pásztorépítkezést. „A cserénykérdés igazi, alapos ismerője Madarassy László, a kecskeméti és a kiskunsági puszták e mozgó építményét a legkimerítőbben ő tárgyalja." — írta 1936-ban TÁLASI ISTVÁN.

14 MADARASSY nemcsak azt bizonyítja, hogy a deszka- és sövény falú cserény eket időben megelőzte a nádfonású, de bemutatja a cserény felszerelését, rendtartását és a költöztetés módját is. Részletesen ismerteti a cserény kiegészítő elemeinek, az eleséges taligának, és a látófának a kérdéskörét is. Végezetül kitér az akol és az isztrunga bemutatására is. A könyvet végigolvasva kirajzolódik MADARASSY módszere. Ezt röviden úgy jellemezhetjük, hogy határozottan érvényesül a történetiség elve. A néprajzi szempontból is hasznosítható kútfők mellett a gazdaságtörténet eredményei egyenrangúan épülnek be az írásba. Nemegyszer pedig a XVIIIXIX. századi szépirodalmat hívja segítségül az adatok értelmezéséhez, részletesebb bemutatásához. Ugyanakkor a recens anyag, a saját gyűjtés sem játszik alárendelt szerepet. Ezen anyag alapján igyekszik megrajzolni a jelen állapotot, majd a történeti adatok értelmezésével időben megpróbál viszafelé A kérdést felveti és gazdag irodalmat is ad: TÁLASI I. 10 72. Legutóbb: FÜR L. 1983. 2 A kérdés legutóbbi áttekintése: SZABADFALVI J. 1984. 14-19. 3 KORKES ZS.-PÉTER L. 1980. 4 TÁLASI I. 1936. 129.