Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

Madarassy László könyve a Kecskemét környéki pásztorkodásról (Sztrinkó István)

MADARASSY LÁSZLÓ KÖNYVE A KECSKEMÉT KÖRNYÉKI PÁSZTORKODÁSRÓL SZTRINKÓ ISTVÁN MADARASSY LÁSZLÓ 1880-ban született Kecskeméten. Középiskolába Kiskunfélegyházán járt, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán szerzett doktori diplomát. Humán érdeklődését édesapjától örökölte, aki jogi tanulmányokon kívül verseket és regényeket is megjelentetett. A diploma megszerzése után, 1904-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára, ahol az „ősfoglalkozások" gyűjteményt bízták rá. Később két évig (1934 és 1936 között) a Néprajzi Múzeum igazgatójaként tevékenykedett. Szorgalmas munkása volt a Magyar Népraj/i Társaságnak, ahol a titkári, a főtitkári, majd az alelnöki posztot töltötte be. ,A legnehezebb időben, mikor a Társaság nagy anyagi nehézségekkel küzdött, mint főtitkár, sok akadályon vezette át bölcs körültekintéssel a Társaság ügyeit és 1931-től 1934-ig Solymossy Sándorral együtt szerkesztette az Ethnographiát. Kiépítette a Társaság vidéki kapcsolatait... A Magyar Néprajzi Társaság kiadványainak ügyét is szem előtt tartotta és az ő buzgalma révén jelenhetett meg Réthei Prikkel Marián könyve a magyarság táncairól. Sok sikeres néprajzi előadás rendezését köszönjük buzgó utánjárásának. Népzenei gyüjtőútak és népzenei előadások rendezésében pedig úttörő munkát végzett abban az időben, mikor még a magyar közönség alig eszmélt rá ezekre a nagy nemzeti értékekre." — írta a MADARASSYról szóló nekrológjában GÖNYEY SÁNDOR 1943-ban.

1 Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéke, a Kiskunság, a Duna-Tisza köze és az ottani népi kultúra döntően meghatározták MADARASSY tudományos érdeklődését. Múzeumi munkája, az otthon kapott élmények egyaránt az alföldi pásztorkodás felé fordították figyelmét, ám bevallottan nagy hatással voltak rá HERMAN OTTÓ munkái is. A Kecskemét környéki pásztoréleten túl írt a népi kultúra más területeiről is. Cikkei jelentek meg a kiskunsági szélmalmokról, a népies gyógyászatról, a rovásírás emlékeiről, a cigányok putrinegyedeiről és az aratószokásokról. A pásztorélet vizsgálata vezette el a pásztorfaragások kutatásához, a kiemelkedő pásztorfaragók bemutatásához. E munkája révén figyelme az ország más területeire is kiter1 GÖNYEY S. 1943. 263-264.