Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)
3. Pásztortanyák
hétben odább költöztek." *) A bugaczi pásztorok vallomása, Kada Elek átírásában, ez : ,,A cserényt tavasztól őszig nem hagyjuk egy helyen, hanem azt a város parancsára 8 naponként rakjuk más helyre. Ezelőtti időben 3—4 hét közben változtattuk a helyet. Ez a helyváltoztatás azonban azért volt szükséges, mert nekünk, kecskeméti gulyásoknak, sok marha van a kezünkön ; egy-egy számadó gulyája 800—1000 darab marhából áll. Ez a számos jószág pedig a cserény körül sok trágyát csinál. Mivel pedig a jószág szereti a tiszta helyet, mi meg a trágyából soha se csinálunk tőzeget : a cserényt, ha a régi hely mellett volt alkalmas part, arra raktuk, ha pedig távolabb volt a part, azt messze vittük. A körülöttünk levő többi kún pusztákon az állófa helyét változtatják. Hol a cserény előtt, hol a hátulján, hol a jobb-, hol a baloldalán van. A jószágot úgy szoktatják, hogy mindig az állófa mellé feküdjön. Tehát ezeknél a jószág nem fekszi körül a cserényt, mint minálunk, hanem egyszer az egyik, másszor a másik oldalon hever, s igy sokkal tovább trágyázza meg a helyet, tehát ezek több ideig maradnak egy helyben a cserénynyel. Azok a gazdák azonban, a kiknek kevesebb jószáguk van, azok a trágyából tőzeget csinálnak és ezek a cserényt tavasztól egész késő nyárig egy helyen hagyják, mert ezeknek nincs arra szükségük, hogy a tisztaság vagy a trágyázás végett odább menjenek."**) Napjainkban tehát, a mint látjuk, a nagy közlegelőkön, mint például Bugaczmonostor, modernebb legelőgazdasági okok miatt vándorol a cserény, éppenúgy, mint a felvidéki juhászok ,,kosar"-a,***) vagy a havasi mokánok ,,staul"-ja****); ezt megelőzőleg pedig ott, a hol nagyszámú volt a jószág, s tőzegét tüzelésre nem használták, a barom állásának — helyesebben talán : fekvésének — oka vezette a cserényt dombról-dombra, gyöpes helyről a homokosra. A kurtagulyákkal, ménesekkel járó pásztorok cserénye pedig ott, a hol az állófa helyét folyton változtatták s a jószág tőzegével tüzeltek, nem kényszerült a három-négyheti vándorlásra sem, hanem kora tavasztól késő őszig akár egy helyben állhatott, a milyen például Peszéradacs és környéke cserényeinek túlnyomó része. A mindég újabb és újabb, érintetlen legelő keresését, ezt a fő-fő nomád okot tehát ezekben a nyilatkozatokban hiába keressük, a mi azonban nem jelenti azt, hogy mindenkor csak a baromállás tisztaságának szüksége tette nomádokká a pásztortanyákat. Volt bizonyosan olyan korszaka is a kecskeméti pusztaság vándorpásztorkodásának, a mikor ennek az oknak még nem volt olyan nagy jelentősége, a mikor a taligás gulyások és csikósok is, éppenúgy, mint a gúnyás juhászok, úgyszólván mindennap más legelőn áshatták le állófájukat, mert hiszen a kecskeméti pusztaság virágkorában, Pesttől Szabadkáig, a Dunától a Tiszáig, a legeitetőpuszták szakadatlan lánczolata húzódott s a legelőterületeket még nem határolták el szorosan egymástól a birtokrendezések ; a kecskeméti pusztaság lassú elfogyásával azonban a nagyobb nomád ok háttérbe szorult és ez a kisebb lépett helyére, a mely miatt a szük határokban mozgó pásztortanyák, legyenek bár cserények, kunyhók, aklok vagy iszrongák, kivétel nélkül ma is mozognak. Kézenfekvő most már az a feltevés, hogy a cserény ott, a hol helyét gyakrabban megváltoztatni nem kellett, anyagában is sokkal *) L. : Herman Ottó : Bugacz igazsága. Nyilt levél.. .. **) L. : Kada Elek : A bugaczi igazságok. Nyilt levél. ... ***) L. : Báró Prónay Gábor : Vázlatok Magyarhon népéletéböl. **•*) L. : Moldován Gergely : Alsófehér vármegye román népe.
