Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

3. Pásztortanyák

gyellő, farmatring — elhelyezésére. — Gúnyapad v. vizespad. Ugyanolyan, mint a nyeregpad, csak valamivel hosszabb ; ez a lakos mosogató-, dolgozóasztala, mikor főz ; főzés után a nagyobb ruhadarabok és edények kerülnek rája. — Gyalogszék. Négylábú zsámolyféle, melyből több is van egy cserén ynél ; evésnél használják ; a hol nincs, ott zsombékot vágnak ülésnek, vagy az összegöngyölt subára ülnek. — Jászol. Ebből abrakolnak és szénáznak a nyerges lovak a lószárnyékban ; ezt helyettesítheti a szénázósaroglya, a mi a szárnyékcserény falára van erősítve és csak a szénát tartja, az abrakot a lovak ilyenkor a fejükre akasztott abrakostarisznyából eszik. — Szolgája. Derékszögben összeállított, vagy már természettől igy alakult fiatal fa ; hegyes végével a földbe verik, előrenyúló, rovátkolt végére a bográcsot akasztják. Van kisszolgafa, főzésre és nagyszolgafa, tej forralásra. (Pásztorhit szerint szolgafának legjobb a holdfogytán vágott galagonya ; ebbe nem esik olyan hamar a szú.) A szolgafával vegyest használják a szolgavasat, mely néhol igen díszes lakatosmunka. Kada Elek szerint az első szolgavasakat Kecskeméten Héka nevü lakatos készítette az ötvenes években. *) Herman Ottó szerint nem „szolgavas", hanem mindég „vasszolga". **) A pásztorok használatában azonban „szolgavas" ; a kecskeméti Városi Múzeum szolgavasainak egyik példányán is : |. T. L. É. |. EZEN * SZOLGA * VAS. |. 1861. H. K. I. I. — Parázscsipteiő. Néhol igen díszes lakatosmunka ; vele parazsat szednek a tűzhelyről ; a már eltűnt, fából való parázscsiptetőt váltotta fel. — Piszkavas. Egyszerű vasvessző a tűz szuttyongatására ; ha a cserényből mindenki eltávozik, leszúrják az ajtó szárnya elé, hogy azt a kutya ki ne feszíthesse. — Nyárs. Fából, vasból egyaránt, szalonnasütéshez, kenyérpirításhoz. — ívóharang. Elhasznált kolompból készül, vizmeregetérre.***)—Bogrács v. vasjazék. Vásári holmi ; van belőle kicsi és nagy, éppenúgy, mint a hozzávaló szolgafából. - Kav.tró v. hpiczka. Rendesen még ma is díszesen faragott, feketére festett, főzőkanálféle ; horgas fejénél fogva a bogrács fülére akaszlható.****) —Kanál. Fából, bádogból egyaránt, evéshez. A fából való rövidnyelű, feketére festett ; nyelére használójának jegye és a használat éveinek sora van felróva. A bádogkanalat a pásztorok nem nagyon kedvelik, mert evésnél „csikorgatja" a bogrács oldalát. — Kanalas. Atlyukgatott deszkadarab, akasztórúddal ; a kanalakat ebbe tűzik. — Sósszelencze v. sóskupa v. sósbödön v. sóstülök v. sósgurgulya, a szerint, hogy milyen anyagból és milyen formában készül ; a sóstülök, sallangos szíjánál fogva, fölakasztható. — Iszák. Báránynak vagy bornyúnak fölhasítatlanul, egészben lehúzott bőre, nyakarészén levarrva, két hátsó lába a fölakasztásra meghagyva. Szalonnának, dohánynak, pipának, aprószei számnak tartására. — Horog v. gamó v. kapocs v. kuka, fából, vasból, mindenféle formában és czélra, mint bográcshorog, húsgamó, lószerszámkapocs stb. — Kenyérhajas. Méhkaptárszerű, fonott kas, melyben a kenyérhajat gyűjtik. A marha néha megriad valami bűztől, ilyenkor a kenyérhajasból vetnek néhány darabot a parázsra, melynek szagától a marha megszelídül, megnyugszik. (A betyárvilágban még napirenden voltak a megfüstölések ; az ellenség a cserénytől jó távol, de szél alá tüzet rakott, erre cson*) L. : Kada Elek : A bugaczi igazságok. Nyilt levél... **) L. : Herman Ottó : Bugacz igazsága. Válasz. ***) L. még : Madarassy László : Az ivóharang. ***•) Igen szép sorozatban található a kecskeméti Városi Múzeumban.