Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

Ajánlás

Nagyságos Kada Elek úrnak, Kecskemét város polgármesterének. Kedves Bátyám, Uram ! /905. és IQ06. esztendőben Kecskemét városától azt a kitüntető megbízást nyertem, hogy múzeuma érdekében úgy a város területén, mint a környéken, néprajzi gyűjtést végezzek. Az volt a feladat, hogy olyan anyag gyűjtessék egybe, mely a közelmúlt Kecskemét polgárságát bemutassa nemcsak házi körében, hanem foglalkozásaiban is, tehát az iparost műhelyében, a földmivelöt gazdaságában, a pásztort pedig pusztázó életében. Elösmerem, hogy ennek a hatalmas föladatnak csak egy részében tettem eleget. Nem tehetek róla, de már a gyüjtőútak előtt kialakult bennem az a meggyőződés, hogy az egész vállalkozásban nincs égetőbb föladatunk, mint a város történetében és népéletében oly nagy szerepet játszott állattenyésztés és pásztorkodás emlékeinek, hagyatékainak megmentése. Ebben a meggyőződésemben nemcsak támogatott, hanem ösztönzött is Herman Ottó korszakos munkássága, mely már egy évtizeddel azelőtt romjaiban találta ezt a sajátos világot. Nem tudtam lemondani arról a hitemről, hogy a romok között még igen becses töredékeket lehet találni a fiatal gyűjtemény részére, mely éppen csak erről az oldaláról volt még nagyon hiányos. Ugy gondoltam, hogy az öregházakban, műhelyekben elállanak még egy darabig az elnyűtt ruhák, a divatjamúlt bútorok, a használt edények, a kopott szerszámok, a kiszolgált gazdasági eszközök, de ki őrzi meg a halódó pásztorkodásnak egyszerű enyhelyeit, a hozzájuk tartozó szerszámokkal együtt, mikor a pásztorkodás területét évrőlévre fogyasztja az eke, szerszámkészletét napról-napra fenyegeti a boltok, vásárok gyári portékája. Megbizóim, hálám érte, nem kor-