Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

2. Pásztorok

Azelőtt a pusztákon mindenféle számadás rovással ment. „Pusztaszeri barom állás, Könnyen megy ott a számadás ; Kútágason van a rovás, Minden rovás egy lázsiás." *) Az esett jószág a dögrovásra került. A csárdabeli mulatozás is rovásra ment, mert a pásztor nem igen hordott magánál pénzt A csapláros nem is szívesen adott neki, ha már sok volt a rováson. „Csaplárosné, számójjunk meg felibe, Hány iccze bort ittam én meg hitelbe ? Rójja föl a rézfokosom nyelire, Gazdag juhász, szegény bujtár ne vire !" **) Szent Mihálynapja körül rendesen megkezdődött a barom fogyása odakint a legelőkön. A gazdák telelőre hordogatták jószágaikat. Némelyik gulyát, ménest, Katalinra egészen szétverték. Dömötörkor a juhászok is beállítottak a gazdához és leszámoltak, megfeleztek. Takáts mondja, hogy „a városban telelő lábas jószág pásztorait nagyrészben elbocsátották ; de ha megtartották is, nem sok dolguk akadt. A pásztornép ilyenkor élte aztán a világát."***) A gulyák, ménesek szétverése, a nyájak megfelezése után a pásztorok hétországra 11. „Cserény", íéltctővcl. (Baracs.) szólló lakozásokat rendeztek. De a nyári legeltetés mellett is elég alkalmat talált a pásztor arra, hogy a jószág mellett józanságban tartott életét megvidítsa. A lovak, birkák úsztatása, csikónyírás, birkanyírás, marhabillegzés mind jó alkalom volt arra, hogy lomot üljenek s utánna a légközelebbi csárdába is ellátogassanak. ***•) „Ha a juhász megborosodott, ,,csöppecske ünneptöréssel" nem sokat gondolt." f) A mulatozásoknál és pedig a gulyás-csikósnépnél a tambura, a juhásznál a duda szólt ; mindkettőt ügyesen kezelték a pásztorok. A csárdában azonban czigánynyal is vonatták, ha már nagyon belefeküdtek a borba. *) Népdal. *•) U. az. ***) L. : Takáts Sándor : Régi pásztori éln. **•*) L. : Péter Dénes : Elbeszélések. II. •}•) L. : Takáts Sándor : Régi pásztori élei.