Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

2. Pásztorok

Fizetését, ellátását a bojtárság a számadótól kapta, a ki megbecsülte őket, ha beváltak, de furkósbottal fizette, ha nem boldogult velük. Az engedelmességet, tisztesség tudást a bojtárság öregje a fiataljától, a számadó az egésztől katonás módon megkövetelte. Az evésnél a legjobb falatok a számadóé voltak ; jaj volt annak a bojtárnak, a ki valami jó falatot elhalászott a gazdája elől. *) Az őrzésért járó természetbeni, vagy pénzbeli dijazás, jutalom, ellátás mindenkor a számadópásztor, meg a jószágtartó gazda, vagy közönség kölcsönös megegyezésén alapult. Ez a korok gazdasági viszonyainak megfelelően nagyon külömböző lehetett. Igy Takáts említi, hogy Kecskeméten az volt a szokás, hogy a „pásztorokat vagy egészen, vagy részben marhával fizették." Az ilyen módon meggyarapodott pásztort azután a földmivelŐgazdák szívesen befogadták czimbórául.**) A fizetésnek ez az egyszerű módja azonban az állat8. „(.'serény" két fűzött nádtáblából. (Felsőbalázs.) tenyésztés lehanyatlásával megszűnt. Ekkor a fizetés bizonyos készpénznek, meg a természetbeni járandóságoknak, mint ruházat, eleség, tehéntartás, vagy a juhászoknál a tejhaszonban részesedés, kialkuvásából állott. ,,Hord a gazda jó heti kenyeret, Főzeléket, szalonnát eleget"***) A múlt század közepetáján a csikósszámadó bére „egy bankó forint minden ló után, meg egy kenyér és tiz iteze kása vagy tarhonya" volt. ***•) A kecskeméti közlegelőkön, Kada Elek szerint, „a pásztorság élelmezése ma is — J905-ben — ősi patriarchális módon történik. A gazdák szervezkednek és megállapítják a sorrendet. A cserény, illetőleg gulya — kecskemétiesen „barom" — számadója szombat este bejön *) L. : Péter Dénes : Elbeszélések. II. **) !.. : Takáts Sándor : Régi pásztori élet. ***) L. : Sorsával megelégedő gujásnak dúlja. ****) L. : Hoitsy Pál : A ménesek világa.