Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

2. Pásztorok

ménynyel, mert maguk a jószágtartó gazdák váltották ki a büntetések elől, akasztófák alól, börtönökből ügyes pásztoraikat. ,,Hogy künt a marha-nyaralókon s telelőkön baj ne essék, a város olykor 20—40 lovast küldött ki, meghagyván a hadnagy uramnak, hogy a pusztákat kerüljék, s valahol ott juhászt, ménes pásztort vagy gulyást találnak, azokat mindjárt vonják le, s 20-at üssenek rajtuk, s mondják meg nekik, hogy ezzel csak intik !" *) A kecskeméti pusztaság pásztorságának szilajkodó eleme jobbára a bojtárságból került. Evvel szemben a számadópásztorokat, számadó gazda kai már inkább bizonyos nyugodt életfelfogás jellemezte és ennek következtében valamelyes tekintély, tisztelet is övezte. Ez érthető is volt. A ki számadóságra vállalkozott, annak nemcsak a nevével, hanem egész vagyonával felelni kellett a kezére adott jószágért, mely akárhányszor az ezer darabot is meghaladta. Nem 7. Ménes az ,,itató"-nál. (Bugaczmonostor.) is lehelett akármilyen szegény pásztorember számadógazda. A tanyázáshoz szükséges fölszerelésnek, gúnyának, taligának, enyhelynek, edényeknek, szerszámoknak beszerzése, jókarbantartása, az őrzéshez és vándorláshoz megkivántató lovaknak, ökröknek, szamaraknak, kutyáknak, továbbá a bojtároknak eltartása, egész kis vagyont kivánt. A számadógazdától nemcsak a jószág gondos legeltetését, megőrzését, vésztől óvását, hanem annak állandó gondozását, betegségében ápolását is elvárták. A jószágnak, ha az ragadozók áldozata lett, vagy döggel esett, a bőrével, vagy valamely testrészével beszámolni tartozott. A más utakon-módokon eltűnt jószágért hasonló jószágot és pedig csikóért csikót, bárányért bárányt, tartozott beállítani. A számadópásztortól, a jószág mellett, állandó józanságot, a községi életben, a korok felfogásának megfelelő *) L. : Takáts Sándor : Régi pásztori élet.