Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

ERDŰS SZÁSZKA PÉTER: Emlékféli... (Levelek Szabófalváról)

ezer lejvei. Ha nem volt az boertől nevel hely arendába, akor kelet fizesd meg a maradót kevés pénzt az aratunak. Djet volt menekező a nemzet közbe, akor engemet tettek hivogatónak. Ez e hívogató olyan, melyik hivja el az embereket menekezőbe két három napval hamaráb, mint hogy kel legyen a menekező. Akor az időbe a hívogató ment lováton hívogatni rokonákhoz, s meg más emberekhez, amelyek volt hivatot a menekezőbe. Én voltam töbször hivagata. Etzer tudom jól, hogy voltam egy virisarámnál [unokanövéremnél], monták nekie Gyurka Máré. O is ides anyjája s apjája most is élnek, vanak máj 80 évesek. Akor én jártam hivagatni lováton, nyergekvei. Jegykendüvek tulpán szép virágokval a nyakaman s djet elmentem az emberekhez, vettem ki a kalapamat a fejemből s ugy kívántam az embert menekezőbe. Mondhotom: ,,meg reminkedet az örög apa s öreg anya, hogy hétfőn eljöjönek menekezőbe az emberhez s ha élnek az ifjúk, akor visza fordítsák magiknak". Igy volt akor s mentek az nyirásza [menyasszony] után szekerekvei s akor a hivagató, mint én, mentem lováton elöl. Voltam első szekerek elöt, mint a királyak hamarab djet mentek az hábaraszásba. Djet eljértünk a nyirásza kapukhoz, akor nem eresztettek be. Ugy volt az obicsej [szokás], ültünk a kapunál, meg onot más hivagató hozót ki ü [ő] nagy kalászt, kényért befonval. Ata ide nekem a hivagatónak lováton s én azt a kalást hajítottam el messze ott ü kerbe s akor az sok világ a nyirászától, melyek nem eresztetek be, futak a kalás utá[n] s nem meg volt ki öreze kaput. Akor én mentem nyiraszának az ogradájába [udvarába] s utánom a szekerek s meg a másik menekezősek. Kértük mit adnak a nyiraszának, azután jötök el az rokonai a nyiraszának. Lyegének meg lyánok s nem akarták adni a ruhaféliket. Kértek pénzt sokat. Akor nyök nem adtunk s tértünk meg vissza, azután jötünk vissza s adtunk kövéseb pénzt. Monták nekie „curcan". Azután haták el. Vetük el a dolgait s hoszták ki a házból a nyirászát. Kerülték meg háromszor az apjáik egy asztalnál künd. Szugalusztak meg s azt mondta sztolnik [asztalnok], imár jó gazda töböt nem meg látod még a lyánodat. Lyán csak feleség s azután egész menekezős indoltunk a