Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

hazulról minden nap mint ma. Egyrésze ja bócsuig vaj sorozásig ki se járt a községből. Ősszel sok vót a kalákatánc. így vót pityóka lopó kaláka. Előtte valahol egy táncban ki hirdették, hogy: ,,aki csütörtök este táncot akar keresni az a Pál Gyurka Józsi vénházába kerejse. Anti Péterkének lesz pityóka-lopó kalákája." Ez egy nagy vénházba vót. A gazda, akinek a kalákát hirdették, megfogadta a zenészt. Mü otthon szettünk egy vékányi pityókát, zacskóba, átolvetőbe vaj tarisnyába, s odatőtöttük. Aki nem vitt pityókát, az pénzt fizetett. Itt éjfél után 2-3 óráig táncoltunk. Még más kaláka táncokba es jártunk. így minden ősszel vót több ganyézókaláka. Ide fizettség képpen egy szekér vaj szánganyét [trágyát] vittünk az illetőnek. Aztán tánc ide - fonó oda, beléptem én es a legények sorába. Előre nem igen hittak guzsalyasba, má meg es vótam jedve, hogy na, reám se néznek a leányok. Aztán eccer csak ingem es elhittak guzsalyasba. No de ezt el kell mondjam, hogy mi az hogy guzsalyaskodás, met akik nem tudják, sokan félreértik. Az úgy vót mióta csángó a csángó, hogy itt előre kevés ház vót, messze vótak egymástól, s ha a legény elment udvarolni, tél viz idején hova engedjék el este 10-11 órakor? S akkor lefeküdt a leánnyal a tiszta házba, vaj nyárba a csűr hiába, s reggel amikor kezdett pitymalodni, akkor indult haza. Ez aztán igy lett s egész a 70-es évekig igy vót. A baj ott kezdődik, hogy sokan az idegenyek amikor ezt hallják, rögtön rosszra gondolnak. Amire gondolnak, ahhoz nem kell ágy, az megtörténik a kapu mellett es. Igaz, könnyebben történik az ágyban. Nem hiába mondják itt úgy, hogy a szerencsétlenség még az ágyba es megtörténik. Hát, tényleg vót eset, hogy bitangja lett a leánynak, de hát ez máshelyt es megesik. Igaz, szegénynek elég baja van azután, met kinézik, ha bitangos leány, de még akkor es ha bitangos legény. Má válogassák a többiek. S amikor hazai, akkor nem szabad szépen felrakni, ha bitangos, s a legény nem teheti arról felől a bokrétát a kalapjába, mint a többiek. Biza sokszor vénlegény es marad a bitangos. Ezét ügyelnek es. Megtörténik, velem es megtörtént, hogy egy esztendeig jár egy leányhoz, vele hál s még sincs semmi. Eleget próbálkoztam, de ő nem s nem.