Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

„Anyánk, anyánk, édesanyánk, nem így vártuk magát haza. Ki fog rólunk gondoskodni, kisebbeket felnevelni. Árvák lettünk anya nélkül, mint a galamb párja nélkül." Másnap január 9-én megtörtént a temetés. Nagy hó, hideg idő. Annyian voltak a temetésen, hogy az udvaromba nem fértek. Mikor a pap a gyászbeszédet mondta, talán nem volt egy személy sem, akinek a könnyei ne hulltak volna. A temetés után ebéd közben beszédet mondtam a gyerekeimnek és fogadalmat tettem. Ha én tovább élek, gondoskodni fogok rólatok. Ami csak tőlem telik, mindent meg fogok tenni, hogy tovább iskoláztatni tudjalak benneteket. így es történt. Miska visszament Pestre a tiszti iskolába, Marika szintén visszament Dombóvárra. Az itthon maradtak tovább folytatták az itthoni tanulást. Én meg folytattam a munkámat úgy a tsz-ben, mint a ház körül. Volt két fejős tehenem, el kellett adnom, mert nem bírtam gondozni őket. Azóta nincs tehenem, mert egyedül voltam. Örültem, ha a gyerekekről gondoskodhattam. A tsz jóvoltából megengedték, hogy a számfejtést a tagok elszámolásával kapcsolatban itthon csináljam. így nagy könynyebbség volt nekem, mert a főzést, a mosást és minden gondoskodást nappal el tudtam végezni és este, máskor még éjfélig es csináltam a számfejtést, amit a hónap végire le kellett adnom, hogy a fizetéseket ki tudják adni. Közben Miska befejezte az iskolát, tisztté avatták. Kalocsára került, megnősült, így egy személlyel könnyebbült a gondom. Marika es jó eredménnyel befejezte a gimnáziumot Dombóváron és Szegedre került az Egyetemre 5 évig. A József Attila Tudományegyetemre járt. Itt es jó eredménnyel diplomát kapott, tanárnő lett. Férjhez ment, jelenleg Békéscsabán élnek. A másik három kislányt es bedtam a felsőbb iskolába, de annyira szívükre vették az édesanyjuk hiányát, hogy nem volt erő bennük arra, hogy befejezzék, így hazajöttek. De nem okolom őket, egyetértek velük, nem tehetünk róla. Ok es férjhez mentek, jó gazdaasszonyok, családjuk van, jól vannak. Az első szomorú években búzában kaptuk a fejadagot. Őrölni kellett, kenyeret kellett sütni. Szerencsémre a szom-