Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

az istállóhoz. Kiket látok? Az egyéniekből alakítottak bizottságot és ők jegyezték fel, ki milyen tehenet vagy üszőt visz haza. Én es megfogom egy tehénnek a kötelit, hogy vigyem haza. Erre odajön egy nagyszájú asszony és azt mondja „maga nem visz tehenet, magának elég volt idáig, mert maga miatt nem lett felosztva a tsz. Erre én elengedtem a kötelet és mondtam: „jól van nem viszek, de hogy ráfizettek, az biztos." Másnap reggel hozzám jön egy ember és azt mondja: „Pista bácsi, én a tehenet viszem vissza a tsz-nek, mert én bányász vagyok, se istállóm, se takarmányom. A tehenet a konyhába kötöttem be." Mondtam neki: „ne vigyed az istállóba, mert ott nincs, aki etesse. Hozza hozzám, én átveszem." így lett nekem es tehenem és a család es megnyugodott. Jó tehén volt, egy hétre leellett, még a család es megnyugodott. Másnap megkezdtük a raktárból a gabona és ami benn volt szétosztását. Úgyszintén a disznóállományt es. Közben egyre rosszabb híreket kaptunk Pestről. Még rosszabbakat mondott a Szabad Európa, mert mindenki csak azt hallgatta és mondták, hogy hányan szöktek át a határon. Nekem két fiam távol. Illés Tatabányán, Miska Pesten. Most már felejtettem a tsz ügyeket, a gyerekeimen volt a gond... Feleségem siratózik mindennap: „Elvesztettük a gyermekeinket". O es mindig engem szidott, miért engedtem el olyan messze őket. November 4-én meghallottuk, hogy az oroszok megtámadták Budapestet. Ekkor még nagyobb bánat fogott el. Keservemben kimentem a szőlőbe és egy diófa tövibe lefeküdtem, de ott se találtam a helyemet, hazaindultam. És amikor hazaérek hát az én fiam Illés már itthon van. „Hála az Istennek, hogy bár téged láthatlak, mert Miskát valószínű, hogy elvesztettem." Fel akartam menni Pestre, de mivel és hogy, mert a vonatok se nem mentek. Gyalog nem mehettem. Egyik nap kijöttek a sásdi rendőrkapitányságról és biztattak mindenkit, hogy legyenek csendben, mert minden vissza fog állni a rendes kerékvágásba. Ezidőben a tanácsházán voltunk összegyűlve. Sokan voltunk és hallgattuk a rendőröket, mit mondanak. Az időben egy Ambrus Gábor nevezetű ember, akinél a vadászok elkobzott puskái voltak, eléállott egy vadászpuskával