Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

látom, hogy vannak nálamnál tudósabbak es mint én. És most nyújtsd be a kezed, hogy adjam át az ajándékot. Márkus benyújtotta a kardját és kihoztott vele egy inget és egy gatyát. Utána azt mondja: most már nyújtsd be a kezed, hogy búcsúzzunk el örökre. Márkus újra lenyújtotta a kardját és amikor az le akarta húzni, levágta a kezét, így bezárult a sír örökre. Márkus hazament az inggel és gatyával. Azt mondta neki az öregasszony: Vedd fel Márkus ezt az inget, gatyát, mert ezt soha nem kell mosni, mindig tiszta fehér lesz, amig te élsz és te se fogsz megöregedni, amig el nem meséled a történetedet. Márkus megnősült, családja lett, 12 gyereke. A gyerekei megöregedtek, de ő most es olyan fiatal volt, mint amikor felvette az inget, gatyát. Történt egy példa. Egy pap elment vadászni. Meglőtt egy nyulat, hazavitte, megnyúzta, a húsát feldarabolta és odatette főzni. Amikor legjobban forrt, a nyúl csak kiugrott a bográcsból, felvette a borit, kiment az ajtón és a pap némán maradt. Kihez menjen panaszkodni? Halottá, hogy van egy Márkus nevezetű ember, aki sok minden próbáitatáson átment. Fel es kereste a Márkus családot. A fiai éppen akkor nyomtattak a lovakkal az árjában [szérűn]. A pap amikor odaért, megszólította az öregebb fiút és azt mondta: Márkus úrhoz van szerencsém? Azt mondja, hogy nem én vagyok Márkus, hanem az a fiatalember, aki a széken ül. Nem nagyon hitte a pap, de méges odament hozzá és megszólítá: „Ön volna Márkus?" A felelet az volt, hogy ,,Én\ A pap el es kezdte a nyúltörténetét és mondja: „Maga es mondjon valamit az életéről." Márkus felszólította a fiait, hogy hagyják abba a munkát és készüljenek a temetésre. Márkus elkezdte a papnak beszélni a történelmit, de ahogy elkezdte, úgy kezdett az ing, a gatya szennyesedni rajta és a szakálla es nőni kezdett. Ahogy vége felé közeledett a történelmivel, az ing és gatya úgy szakadozott le róla. A végén tiszta mezítelen maradt. A szakálla már leért a földig és ő es a pillanatban meghalt. Egy másik mese. Volt egy asszony, akinek párja nem volt. Az első férje nem élt többet vele, mint négy évet és belehalt a sok szidásba.