Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

kérdem: „Péter van-e pénzed a buszra? Azt mondja „nekem nincs, nem tettek az én részemre es?" - „Nem tettek, csak annyit amivel utazom oda- vissza." így nem ültünk fel, lemaradtunk. O azt mondta, hogy megy valami ismerőséhez, kér pénzt, hogy jöjjön haza. Én meg vettem az utat gyalog egész hazáig a kövesúton. Fél kilencre hazaértem, de a lábaim úgy fájtak, hogy sok helyen le kellett ülnöm. Amikor Tófűre értem, merítettem egy vödör vizet és jót ittam. Ilyen szenvedéseim voltak. Ezen kívül, mint külföldinek jelentkeznünk kellett Sásdon minden hónapban. Beírták, hogy jelentkeztünk és meghosszabbították egy hónapra. Ez nem volt elég. Volt egy Geng nevezetű százados, németajkú, aki kitalálta, hogy kell fizetni nekünk fejenként 20 forintot. Nem elég, hogy szegények voltunk, még erre is fizetni kellett. Egy időben kijött egy főhadnagy a kapitányságról, hogy itt a helyszínen jelentkezzünk. Amikor megírta az én jelentkező papíromat kérdem: „mit kell fizetni?" Azt mondja „semmit, mi az, máskor fizettek?" Mondjuk „igen, mindig fizettünk 20 forintot fejenként." Erre jegyzőkönyvet vett fel és aláírtuk. Nem telt el sok idő, idézést kaptunk a bíróságtól. Amikor a bíróságon nézzük, hát ott van a Geng százados es, de nem csak mi voltunk Kozárról, hanem a járás területéről más ilyen borjak mint mi, akiket megvámolt a Geng százados. A bíróság 5 évre megbüntette, a rendfokozatától megfosztotta. így könnyebült meg a mi jelentkezésünk, mert mindig a helyszínre jöttek a jelentkezésre. így indulék én el Pestre, hogy megszerezzük a magyar állampolgárságot. Nem mentem egyedül, hanem Maraszin Pállal, aki ismerős volt még Bácskából, és Kiss Istvánnal. Ezen kívül amikor mentünk fel a Márton Sándor tanító adott egy másik címet es, dr. Szabó Elek erdélyi ügyvéd címét. Odamenyünk dr. Kiss Istvánhoz, elmondjuk, hogy mi járatban vagyunk. Ez az ügyvéd szigorú egy ember, de pontos. Elvitt bennünket a külföldiek ellenőrző központi hatóságához, ahol a honpolgárságot intézik. Kiss István fel es tette a kérdést: van 13 család, akik 1947-ben jöttek Romániából és vannak még régebbtől jött falusiak, akik még Bácskában megkapták az állampolgárságot. Azt mondja ez az alezredes, Ecsédi Árpád - még a nevit és