Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

lyéknak aratni. De én kaszával még soha nem arattam, ezért adtak egy kaszát terelőnek és kimentem a táblára kaszálni. A gazda felesége, Budáné kérdez, hogy kaszáltam-e valamikor búzát. Valamikor búzát - mondom én - soha. No állj bele a borázdába! Elkeseredtem és amikor a kaszát belevágtam a búzába, a szálak minden felé hullottak, csak oda nem, hova kellett volna. Isztán így, úgy Isztán - mert egy kicsit ő oljan klézsésen beszélt. Kivette a kezemből a kaszát és megmutatta. Újból én kezdek kaszálni, de valamivel jobban. Ne úgy Isztán, derakadat hajtsad jobban mái hácána. Úgy Isztánka, úgy! És amikor a gazda jött és látja hogy kaszálok, Istán jól kaszál. Megtanítottam Én Isztánt, hogy kaszáljon. Meg volt nekem mindenem, de valami mégse volt meg, ami a legfontosabb. A magyar állampolgárságom és a föld és házjuttatásom. 1949-ben kilencszer jártam Budapestre intézkedni, de sikertelenül. Már úgy megismertem Pesten minden hivatalt, úgy mentem oda, mint haza. Egy nagy szégyen es történt velem Pesten. Mivelhogy egy kicsit szemerkélt az eső, bementem egy vendéglőbe és odaállok a pult elé, kérek egy pohár sört. Ez időben mellém áll egy kis házikutya és elkezd engem ugatni, de majd hogy megfogja a lábamat. A vendéglő tele néppel, mind rám meresztették a szemüket, hogy mért pont emgem, ugat ez a kutya. Erre kijön a vendéglő gazdája és kérdez engem, hova valósi vagyok. Mondom egyházaskozári, Baranya megye. De eredetileg hova valósi. Mondom Romániából jöttem nemrég kb. két hónapja. Azt mondja a tulajdonos nekem: a kutya felismerte magát, hogy idegen és azért ugatta. No a fene egye meg, még a kutyák is ismernek, hogy idegen vagyok. Rögtön kimentem a vendéglőből. Ez így ment 1947—48 és 49-ig. Pest, Pécs, Pest, Pécs. A pécsi utammal es megjártam. Az időben Csobán György volt a Nemzeti Bizottság elnöke Kozáron. Azt mondja nekem „te Pista, majd lemenyek én veled Pécsre, mert én nekem jó ismerősöm a dr. Rakucs, aki a ti ügyeteket intézi. Meg fogod látni, ha én beszélek, rögtön intézkedik. Nekem nem volt több pénzem csak 26 forint, ennyi kellett a buszra oda-vissza. Beérünk Pécsre, de még kellett várni a 8 órát, amig a hivatalok kinyitnak. Addig