Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

kocsikra ültek és jöttek Bonyhád felé és Bonyhádról jöttek egészen, amíg Egyházaskozárra értek.Itt megszálltak és érdeklődni kezdtek, hogy milyen emberek laknak itt? Hamarosan kiderült, hogy a községben még egy magyar sincs, mind németajkúak. Még azt is megtudták, hogy sok volt a folksbundista. Gondolták, hogy bizony ők innen ki nem mennek, ide letelepednek és letáboroztak a templom előtt való téren. Másnap menesztettek két embert fel Budapestre, hogy kérjenek engedélyt a községbe való letelepedésre, amit meg is kaptak. Hogy kik voltak az első telepesek, nagyjából leírom a nevüket. Bandi György, aki utána községi bíró lett, Bandi István, Ládás István, Csobán György, Antal Demeter, Kozsokár Mihály, Jakab Rafael, Jakab József, Bíró Péter, Maraszin János,Szpatár Pál, Császár István, Both József, Szkripkár Péter, Csingár István, Gyurka Mihály, Gyurka György, Laczkó József és még sokan, akiket nem írok le. A községi jegyzőtől kikérték a folksbundosok névsorát, maguk közül alakítottak egy bizottságot és megkezdték a letelepítést a házakba, amelyekben még máma is laknak. Nem ment könnyen a telepítés. Nem jött ide karhatalom, hogy betelepítse őket. Saját maguk kellett bírál kódjának. Először is Ládás István telepítették be a Nagy utcába, utána a többit. Kapott mindegyik család egy szobát vagy konyhát, ahová hajlék alá tudta tenni a családját, ne legyen kint az ég alatt. A többi lakóhely a német tulajdonosé volt. Keserves volt az életük, nem volt mit enni. A tulajdonos nem adott azért, hogy menjenek el a faluból. De ők kitartottak. Később bizony még erőszakhoz is kellett folyamodjanak, mert az éhség rákényszerítette őket és megkezdték az erőszakos kitelepítést. Erre adtak tanácsot nékik az akkori hatóságok. Amíg nem jutottak jószághoz, úgyszólván nem volt semmijük. Az erdőben dolgoztak Maróc felett, ahol most a buszmegálló van. Azt az erdőt mind telepesek termelték ki. Amikor már földhöz, jószághoz jutottak, szőlő volt minden háznál, bor es. Megkezdődtek a veszekedések úgy a németekkel, mint saját maguk között. Vágták a disznókat, ettek, ittak, mulattak, közben dolgoztak is, a mezőt mindig jól megművelték.