Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

búzát és amikor beért a házba, búzát hintett a szobába azokkal a szavakkal: Boldog újévet kévánok, Isten áldja meg a házigazdákat, barmaikat. Szép esőket és bőtermést. Erre már adtak is diót, perecet, meg pénzt. Visszatérve a történetemre a hazaengedett magyarokból sokan visszajöttek a sürgönyre, de sokan nem. Megvárták, amig lejár a három nap. Egy kicsit megszidták őket, mert nem jó hazafiak. Vegyetek példát ezektől, akik a hívásra azonnal itt voltak. De büntetni nem büntették őket. Valóban a románok húsvét napján indultunk útra, gyalog Popricsény [Popricani-falu Jászvásártól északnyugatra] felé a Prut partjára. Estig felértünk Sabacani-ba, magyarul Szabófalvára. Tiszta magyar község, 3000 családos nagyközség. Itt kántonáltak [szállásoltak] el bennünket éjjelre. Az egész község kivillamosítva, jómódú parasztok lakták. Amelyik házba én be voltam osztva a katonáimmal, úgy be volt kötve belülről, hogy csak úgy tudtunk bejutni, hogy egy katona átmászott és elvágta a köteléket. így mentünk be a házba, de a gazda még a köszönésünket se fogadta. Később azt mondja a feleséginek: „Hogy jöttek be ezek a disznyók a kapunkon?" Azt mondja a felesége: „Átmásztak és elvágták a köteleket." Megint káromkodik egyet magyarul. Amikor én megszólaltam neki magyarul: „Nem szégyelli magát, feljelentem magát, hadbíróság elé állítják." Úgy megijedt az én parasztom, hogy majdnem térdre állt, hogy nehogy feljelentsem. Olyan lett mint egy bárány. Azonnal parancsolt a feleséginek, főzzön egy nagy málét, birkatúrót, tojásrántottát. Mind a hatunkat megvacsoráztatott és kaptunk bort, ki amennyit meg bírtunk inni. Reggel indultunk tovább. Estére Popricsénybe értünk, de nem a városkába, hanem a mezőn sátoroztunk le, úgyszintén a németek es egész hadfelszereléssel. Megkezdtük a szokásos gyakorlatot. Jó dolgunk volt, kártyáztunk,vicceltünk, hogy teljék a nap. Nem akartunk szomorkodni. Pedig jól tudtuk, hogy napok kérdése mikor tör ki a háború. Mi van otthon a családdal? Szegény feleségem egyedül a gyerekekkel! így teltek a napok, amig elértük a június 21-ét. Ezen a napon es szintén úgy viselkedtünk, mint azelőtt 10 óráig. Ekkor jön a