Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

végezték egymást. Hanem a szellemektől annyira féltek, hogy éjjel, ha kellett utaznia valamelyiknek, csak az volt a gondja, nem a jön szembe vele valamilyen ördög. És ha véletlenül találkozott éjjel macskával vagy kutyával vagy nyúllal, sokáig mindig azt hitte, hogy ördög. Más fegyvere nem volt ez ellen, minthogy imádkozzék és vessen keresztet. Ha volt a háznál kisbaba, az anya nem hagyta volna magzatját egyedül másképp, minthogy a bölcsőbe vagy teknőbe, amiben a kicsi feküdt, hogy ne tettek volna bele ollót vagy kést vagy ha volt a háznál rozália, hogy a szellemek ne közeledjenek a kicsihez. Még azt is mondták, hogy az ördög kicseréli a kicsit egy ördögfiókával. Ha véletlneül valamelyik anyának született angol kóros gyereke, fél béna volt, azt mondták, hogy azt kicserélték az ördögök. Ilyen esetre én is jól emlékszem, gyerekkoromban volt egy iljen kislány, amelyik béna volt, élt 12 évet, 12 éves korában meghalt és azt mondták rá, hogy ki volt cserélve. Az ördög elvitte az egészséges gyereket és hagyott helyette egy nyomorékot, mert az anya mindig egyedül hagyta a kicsit és nem tett rá semmi vasfélét, hogy megóvja. Aztán voltak anyák, amelyikek halva szülték gyereküket. Erre meg azt mondták az öregek, hogy azok két évre visszajönnek a földre és sírnak, hogy ők kereszteletlenek és ha valaki hallja a sírásukat meg lehet keresztelni úgy, hogy azt mondja: ha fiú vagy légy Péter, vagy ha lány vagy légy Magda. Ebbe a tudatlanságba én is beleestem, amikor első házasok voltunk a feleségemmel, mert én is bele voltam növelkedve az iljen babonákba. Egy vasárnap este elmentünk a feleségemmel szomszédba beszélgetni és jócskán elbeszélgettünk, egész éjfél felé lehetett az idő, amikor mentünk haza, és halljuk, hogy valami gyereksírás hallatszik oljan 60-70 méter távolsgára egy széms kertben. Mi azonnal megálltunk és hallgattunk. A sírás megegyezett kisgyerekek sírásával. Mondom a feleségemnek: Hallod? Azt mondja, igen. No látod, ezek oljan gyerekek, amelyikek nincsenek megkeresztelve és azért sírnak, hogy valaki adjon keresztet nékik. Azt mondja a feleségem kereszteljük meg őket. Erre mondom én is, kereszteljük meg. Ki tudja miijen nagy érdemünk lesz másvilágon.