Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

kiavatódni, kellett vinni a papnak egy tyúkot, csak így avatta ki, másképp elutasította. Azt mondta, hogy ez szent kötelesség, mert a Szűz Mária is vitt egy párt galambot, amikor kiavatódott az ő szent fiával. Ha olyan szegény volt, hogy nem volt neki tyúkja, meg kellett neki venni, de akkor is kellett vinni. Azután volt úgy is, hogy talán volt a személynek tartozása a papbér és ezért nem avatta ki. Úgy hogy a szegény asszony nem tudott dolgozni avatatlan, mert rászóltak a falusiak, hogy tisztátalan vagy. Volt úgy is, hogy nagyon esős volt az idő és nem lehetett kapálni a kukoricát időben. A papnak is a kukoricáját meg kellett kapálni ingyen, letörni és a plébániára hazaszállítani. Az esők miatt a népek nem kapálták meg a pap kukoricáját és így belesárgult, nem lett jó a kukoricájából. Erre büntetést szabott ki a községre, hogy nem keresztel, nem avat, nem mond misét. Nem is jött a faluba 4 hónapig. Ősszel mégis eljött halottak napjára misét mondani, mert tudta, hogy sok pénzt kap. Minden család a halottaiért fizetett 2-3 librát [egy libra 30 lej]. Ezidőben annyi asszony összegyűlt avatatlan, hogy majdnem a falunak fele. Az asszonyok összebeszéltek, amikor a pap befejezi a misét és kimegy a temetőbe, fogják le. Úgy is volt, amikor a pap átöltözött, hogy menjen ki a néppel a temetőbe, az asszonyok kirohantak és ahányan voltak mindegyik belefogódzott a pap reverendájába és azt mondták neki vagy kiavat, hogy felszabaudljunk vagy pedig széttépjük, mint a kutyák. Úgy megijedt a pap, hogy azonnal kiavatta őket, de úgy remegett, úgy járt a szája, mint a kecskéé, amikor leszúrják. Hogy imádkozott-e vagy káromkodott nem lehetett tudni, mert az asszonyok úgy se értettek semmit latinul. A gyereket megszületése után pólyába tartották, illetve pókába, ahogy ott mondták. A póka melegebb időkben egy szőttes fehér takaróból állott. A kis testet póka ribancokkal csomagolták, amit gyenge gyolcs vászonból szabdaltak, a nagy takaróval betakarták és egy szőttes bernéccel lekötötték. Ebbe a takaróba a kezei is be voltak kötve. Aluvásra a tekenőbe tették, amely egyben feresztő teknő is volt és kézzel vagy lábbal rengették. Hogy a kicsi elaludjék, még énekeltek is neki.