Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

vasárnap, vasárnap este, hétfőn, hétfőn este, kedden és kedden este. Este a lány nem ment el egyedül a táncba, a legény kellett elvigye és el kellett kérni a szülőktől a következő szavakkal: „Azért jöttünk a kendtek becsületes házához, hogy adják ide a becsületes lányukat egy pár táncra, kettőre, mert amilyen becsületesen elvigyük, olyan becsületesen haza es hozzuk." És köteles volt a fiú hazakésérni a lányt. Amikor 1927-ben édesapám meghalt, nekem kellett a kormányrudat átvenni, intézkedni, mert a többi testvéreim kisebbek voltak. Édesanyám beteges, így én intézkedtem, mint a családfő és tovább nem mentem a kertészetbe dolgozni. Ez időben komolyan elkezdtem udvarolni egy lánynak és 1928 őszén már el es vettem feleségül. Én voltam 20 éves, ő meg 19. Nagyobbrészt a fiú 19-20 éves korában nősült. Ritkábban amelyik katonának ment és utána nősült. A lányok szintén korán, 17-20 éves korukban mentek férjhez. Amelyik megmúlta a 20 évet, az már öreglánynak számított és nem igen néztek rá a legények. A gazdagabb fiúk gazdagabb lányokat vettek feleségül. A szegényebb fiúk pedig csak szegényt, mivel ez jutott nekik feleségül. Ezeknek örök életükben nagyon sokat kellett dolgozni, másnak a földjét művelni vagy szolgálni kellett neki, hogy megélhessen és fel tudja növelni gyerekeit, mert bizony még több gyerek született a szegényeknek, mint a gazdagoknak. Az eljegyzés, lánykérés és nunta [lakodalom] általában a következők szerint történt. A fiatalok megbeszélték egymás között, hogy jó lenne már összeházasodjunk. De hogy szóljunk a szülőknek, hátha ők nem akarják. A legény azt mondja, hogy ő fog küldeni egy nő rokonát, hogy kérdejze meg a leány szülejit, hajlandók e a lányukat férjhez adni utánnam, és ha akarják, mikor legyen meg a Ián y kérés. El is küldi a legény a nőrokonát a lány szüleihez. Az még nagy furfangos s ággal kezdi a lánykérést. - „Jóestét Mari néni." - „Jóestét Rózsika". - „Hát te mijáratba jöttél hozánk." - „Jaj. Mári néni én egy nagykérőjét jöttem." - „Mondjad Rózsikám, ha van nekünk a mit te kérsz, szívesen adunk." - „Mári néni