Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

álltunk fát dönteni, de milyen fák! Bükkfa és olyan vastag, hogy mind a négyen nem értük be az üleinkkel. Délig még csak félig se értünk be a fűrésszel, délután addig ástuk, vágtuk a fejszékkel, hogy estére kidőlt a fa, amelyik akkorát lőtt, mint egy ágyú, az a nagy test. Másnap megkezdtük a felfűrészelést, de sajnos nem mentek a fűrészek, mert se apám se a másik ember nem értett a fűrészfenéshez. Nem volt útja a fűrésznek. Apám kárinkodott [káromkodott]. Amennyicske szalonnát vittünk, hogy rárántsunk a babra, elkezdte kenni a fűrész vasát, hogy csúszon jobban, ha nem es vág, de úgyse ment. Úgy, hogy egész héten csináltunk mi négyen, 4 m fát, ennek az ára 30 lej 1 méter, összesen 120 lejt. A többi emberek csináltak 5-6 métert naponta, de mondták is ezek az öregek, a kölykökkel még a sót se fizetik meg. Lejárt a hét és hazamentünk. A másik héten azt mondtuk apáinknak ne jöjjenek ők, menyünk ki ketten. Szívesen vállalták es. Amikor beértünk az erdőbe, mondtam egy embernek, bácsi fenje meg a fűrészünket, megfizessük. Adtunk neki egy pakli dohányt. Az ember, Veres György, ahogy reszelte a fűrészünket, úgy lestem, hogy csinálja. Többet soha nem volt szükség segítségre, mert én megtanoltam fűrészt reszelni. Elkezdtünk fűrészelni: úgy ment, hogy gyönyörű volt dolgozni vele. Mi ketten a másik héten csináltunk 15 métert. De olyan nagy legények voltunk 15 évesen, hogy a méter mellé tuskót kellett hengeríteni, hogy fel tudjuk rakni a hasáb méreteket, mert nem értük fel 1,60 m magasságot. így csináltuk egész télen tavaszig ketten és szép pénzeket vettünk fel, vittünk haza. Később mencsak a munka fortélyát tanultuk meg, hanem még a huncutságot es. Zsidók voltak az erdő tulajdonsai, akik fizettek. Adtak előlegbe túrót, halat, lisztet, fűrészt, reszelőt, fejszét és levonták a fizetésből. Mi es elmentünk vettünk lisztet, túrót, fűrészt, reszelőt mindem, ami csak kellett, de nem a mi nevünkre, hanem a holtak nevire, akiket soha nem találtak meg. Utána még azt is megtettük, ahol a méterek át voltak véve és lefestve, mi azokat a végeket lefűrészeltük és újból számba adtuk. Igy nagy pénzekhez jutottunk.