Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Bevezetés (Szuhay Péter)

ható, hogy a Mária Terézia féle úrbérrendezés során nem készült felvétel a faluban, ugyanakkor a II. József féle kataszteri felvételkor a birtokosok harmada szabad, de nem nemes jogállású személy. Ez azt is jelenti, hogy már a 18. században gyakori volt a nemesek és „nemtelenek" házassági kapcsolata. A nemesség nem szükségszerűen jár együtt kedvező vagy akár csak átlagon felüli gazdasági helyzettel és fordítva: a nemtelen állapot párosulhat gazdasági hatalommal. A 19. század első felében még kettős struktúra jellemezte a falut. A gazdaságban — a határ felosztásában, a legelő használatában - az ági elv uralkodott, vagyis az ágazatok egymástól függetlenül és elkülönülten, de azonos módon művelték földjeiket, működtették szervezeteiket, mint pl. a legeltetési társulatot, melynek egyaránt tagja volt nemes és nem nemes. A politikai hatalomban, a közigazgatásban azonban különváltak: volt nemesek „direktora" és volt paraszt bíró. A poÜtikai és gazdasági hatalom kettőssége egyértelműen az 1870-80as években szűnik meg. Átalakul a gazdálkodás kerete. Az 1870-es évektől kezdve - amikor megszűnik a helyi gazdaságban az ági elv uralkodása és az ebből következő intézmények feloszlanak — újrarendeződnek az erőviszonyok, immár nem rokonsági leszármazási, nem előjogi, hanem vagyoni elv alapján. 1873—75 között hajtják végre a faluban a tagosítást: több birtokosztályt hoznak létre (csak legelőt bírók, legkisebb birtokosok, kistagosok, kisbirtokosok, nyomásos birtokosok, csoportos birtokosok és egy tagosok). Ezeknek a csoportoknak a föld nagysága és a földhasználat kívánt módja szerint lettek tagjai a gazdálkodók. A volt nemesek és „nemtelenek" politikai egyesülését az 1886-os közigazgatási reform biztosította. A község tényleges irányításában elvileg egyformán részt vehetett minden nagykorú férfi. A községi elöljárók egy része hivatalból volt tagja a községi vezetőségnek (jegyző, orvos), más részük vagyoni cenzus alapján nyerte el e jogot (a legmagasabb adófizetők) és voltak ezen kívül választott tagjai a szervezetnek. A falu kialakulásától kezdve egészen az 1930-as évekig - ekkor éri el a népesség a maximumot - rohamosan nő. A II. József féle népszámlálás több mint 1700 főt, az 1822-es lélekösszeírás több mint 2200 lakost talál, 1930ban pedig 3700 körüli a népesség száma. E növekedés alapvetően a magas termékenységi mutatókkal magyarázható (ha azokat a házasságokat nézzük, ahol legalább tíz termékenységi esztendő esik az anyára, azt látjuk, hogy a 18. században 10-nél több gyermek jut egy családra, s közülük 5 megéli a házasodási kort; a 19. század végére 5-re esik le az ilyen családok átlagos gyermekszáma, de 4 gyermek közül már 3 éli meg a házasodási kort). A párválasztás