Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „A szegény öreggel ötvenkilenc esztendőt éltem..." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

jönni. Búcsúkor már úgy jöttek, hogy csuda. Ilyen asztallal terítettem, mint ahogyan tegnap este volt. A tegnapiak, akik itt voltak, már leszármazottak ugye. — Vencel bácsinak volt testvére? — Nem volt neki egy se. Maga volt. Egész pici korától nem volt, el se halt egy se. — Azért jött ide menyecskének? — Azért, mert ő vett el. Hogy mondjam? Nem azért, mert maga volt, nem azért jöttem. Ki gondolt még akkor arra, hogy ő maga van. Elvett, aztán eljöttem hozzá. A lányok itt Besenyőn nem maradnak otthon, most se nagyon. — Mikor idekerült, miből éltek? — Hát abból, hogy az öreg aratott, aztán volt vagy három hold, ennyi az egész, mink ebből éltünk. De gyarapodtunk, mert édesapám mindenbe segített. Megszántott ingyen, hazahordta a termést, azért nem kellett fizetni. Aztán vettünk két darab földet, két holdat, így lett négy, öt. Majd amikor édesanyám meghalt, kaptam kettőt-hármat. Volt itten két-három tehén is. Később, majd januárba lett melléjük borjú. Akkor mind a három tehén megellett, egyet mindjárt eladtunk. A többivel tudomisén mi lett. Mindég fejtem a két tehenet. — Három holdból meg a tehenekből meg tudtak élni? — Megéltünk, mert aratott az öreg, részesbe, oszt keresett annyit, hogy tódított. A földünkbe meg, egyik darabba árpa termett, a másikba kukorica, a harmadikba here meg búza, mikor hogy. így beosztották darabonként, mert nem egy helyen volt ez. Három-négy darab földünk volt, később aztán öt. — Cselédkedni nem kellett? — Amikor megnősült, aztán ő már nem ment cselédnek. Meg amúgyse ment munkába, mert a faluból akkorába nagyon sokan kimentek. Eljártak, mint ahogyan most is, de akkor nagyon csekély fizetés volt. Kubikus talyigával jártak. Egyszer volt, aszongya, megvette a kubikus talyigát, oszt alig tudta kikeresni az árát, mert nem fizettek. Többet sose ment el. Már azután pláne nem. Jól jártunk nagyon, hogy édesapám mindent bedolgozott nekünk, még csak semmibe se került, egy fillérbe se. Gyarapodtunk úgy, hogy még földet is vettünk, mondom. Mert amit keresett, az elég volt kosztra, nem voltunk, csak hárman. Mert Mari, a lányom legtöbbet itthon volt, édesanyámnál. Hetekig nem jött haza. Több gyerek is volt édesanyámmal, oszt mind nagyon