Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Mink mindig a más kutyája voltunk..." (Készítette: Szuhay Péter)

— Amikor maga még lány volt, édesanyja akkor is járt Pestre? — Járt bizony, mindig ment a lelkem. — Mit vitt eladni? — Hát mit tudom én, nem voltam én otthon. Hát így voltam. Nagyon sokat szenvedtem. — Kilencszázharmincba, amikor • önálló lakásba költöztek a férjével, maga hova járt dolgozni? — Sehova se jártam, mert születtek a gyerekek. — Az első, a lánya mikor született? — Az első? Huszonhatban. Huszonhétben volt a lagzink. Vagy nem? Huszonötben? Nem, biztosan nem tudom, látja, hiába régen volt. Hogy mikor született a lányom, nem tudom, csak a lagzink huszonhétben volt, az biztos. Nem. Huszonhatban volt a lagzink, huszonhétben megszületett a kislánycím, az, aki már nem él. így volt. Azután már nem mentem sehova ugye, mert az uram elment Hegyesre. — Ezt a kislányt hogy hívták? — Mezőhegyesre. Akkor megint teherbe estem, jöttek a gyerekek, hát hova mentem volna? — Az első kislányt hogy hívták? — Az uramat? — Az első kislányt hogy hívták? — Kovács Erzsébet. — Ö halt meg 18 éves korában? — Igen, amaz meg Sándor volt. — Másik volt Sándor. — Az meg 3 éves volt, mikor meghalt. Akkor megint volt egy kétéves, az meg izé volt e, Sanyi, Kovács Sándor. — Az is Sándor volt? — Nem, Sándor emez volt a Sándor. Minek is hívták, Pali, Kovács Pali. — Tehát akkor az Erzsi, Sándor, Pali, Sándor, Gyuri. — Amazzal meg úgy jártam tudja, az Egerbe lett meg, oszt ott meg is halt, amaz. — Szülés közben? — Szülés után, úgy, hogy az is fiú lett volna, osztan annak is adtak nevet pedig, de már én nem tudom, mi volt az. Lajos volt-e vagy mi volt. Szép csöpp gyerek. Egerbe, ott fekszik. Négy gyerekem volt. Mind meghaltak, mind, egymás után.