Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Mink mindig a más kutyája voltunk..." (Készítette: Szuhay Péter)

csináltam, mondom, a reggelit is, mondom, csak tessenek mondom reggelizni. Haj, de örült neki, ő vitte be a reggelit. Én valahogyan nem szerettem ezt az asszonyt. Azt akarta, hogy édesanyám legyen a bejárója. De anyám nem foglalkozott vele, így osztan mink elmaradtunk Gyuszitól. Azután már nem hívott bennünket. Utána ott volt az asszony, ugye, aztán lett nekik két gyerek, egy kislány meg egy fiú, de a fiú meghalt. Egy éves volt a fiú, nem tudom miben halt meg, meghalt. A kislány, az megmaradt. Még tán él a lánya most is. Abonyba lakik. Mikor ehhez az emberhez hozzá mentem én e, három évre rá, elmentünk Abonyba. Akkor találkoztam Gyuszival. Megösmert, - Jajj, Örzsi, te még élsz, fiam? Mondom, — a doktor úr is, — én is megvagyok még fiam. De már meg volt hibbanva. Meghibbant. Meghalt már. Azt nem tudom, a felesége él e még. Azt nem tudom. Avval nem találkoztam. Csúnya sváb asszony volt, nem találkoztam vele sose. így voltam én a kulákokkal, én annyit szenvedtem. - Amikor a jegyzőtől eljött, akkor hová került, akkor még nem volt férjnél, amikor eljött a jegyzőtől, igaz? - Fauszthoz. Akkor kerültem oda. - Hát először volt a Szabó Janinál, utána Fausztnál. - Igen. - Aztán a jegyzőnél. - De aztán megint visszakerültem, akkor laktam négy esztendőig nála, újra. - Akkor kétszer négy évig lakott a Ragó Fausztnál? - Persze, igen. Hát nem engedtek. Vissza kellett mennem. - De akkor az asszony már meghalt, amikor a második négy esztendőbe belekezdett? - Igen, igen, igen, már akkor halott volt. Igen. Hát oszt jöttek értem, én meg elmentem. - Akkor kint laktak Budaháton a tanyán? - Ott laktunk, itt elvettek tőle mindent. - Örzsi néni a Fausztnál szolgált, amikor férjhez ment? - Nem. Megálljon. Úgy volt, hogy a jegyzőnél ismerkedtem meg ezzel a férfival, a férjemmel, a Kováccsal. No, a jegyzőéktől eljöttem, mentem Fauszthoz, oszt onnan mentem férjhez. Mert a férjem nem hagyott, azt mondta, ne cselédkedj már, gyere. Akkor hagytam ott őket. De azután megint visszamentem, mikor már Budaháton volt. Nem lakni mentem, csak csinálni ezt-azt. Mindig behívtak, amikor valami dolog volt.