Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Mink mindig a más kutyája voltunk..." (Készítette: Szuhay Péter)

- A másik doktor, a Gyula, falubeli volt? — Áá, arról jött valahonnan, Siófokról e, vagy honnan. Nem akart doktort kapni a község sehogyanse, oszt onnan hozták ide. De vénlegény volt, soká is házasodott az meg. Akkor nősült meg, mikor a Fauszt felesége meghalt. - Kit vett el? — Egy vénlányt hozott a Balatonról, ott volt ugye fürdeni vagy mi. Ilyen volt ezek előtt a banda. Most már mind meghaltak. Már nem él egy se. Egy se él belőlük. Egy se, mind meghalt a kulák, mind meghalt. Mert ugye vagyonukat, meg mindent elizélték ugye, mind oda lett, mind. Mind megzavarodott, vagy mittudomén. Hirtelen haltak meg, ugye. Hát mind oda van, nincs itt kulák már. Mind meghaltak, akiknek nagy földjei volt, ugye, osztan hordták a búzát. Ott bent az udvaron a nagy kazal búzák, mondja! Oszt oda jártunk gépelni, ezeknek a kulák oknak e. Én voltam a részesgépnél három hétig oda. A részesgépnél. Három hétig voltam oda. Hát annyi, ó, hát amit megéltem én, már az a csuda, hogy megvagyok már én. — Meddig volt a faluban ez a doktor? - Ő, hát nem is tudnám megmondani, sokáig. Sokáig itt volt. Megnősült. Még idehozta az asszonyt is. Hát! Azt is. Hát az is olyan érdekes volt. Elment ő a Balatonhoz e, vagy hova, vízre. Azt mondta, mert akkor meg anyám lakott nála, azt mondta édesanyámnak, - Kata néni, hozok, hozok asszonyt, majd meglássa. - Ó, doktor úr, tessék már megnősülni. - Megnősülök, Kata néni. — No, hazajött csinált legénybúcsút. Azt mondja neki édesanyám, - mit akar doktor úr? Azt mondja, - Kata néni, jönnek doktorok, legény búcsú lesz. Hát úgy is volt. Azt mondta édesanyámnak, hogy mindent sütkérezzen, meg kacsát vágjon, meg csirkét vágjon, szóval mindenfélét, no. Hát oszt úgy is volt. Szegény anyám megcsinált mindent, osztan hát jöttek autóval doktorok. Oszt annyi ital volt, de jobbnál jobb italok voltak. Oszt minden le volt rakva oda e, ugye a sarokba e. De én mindegyiket meghúztam. Osztan berúgtam,'tudja. Berúgtam tényleg. Szegény anyám szidott, - te örzsi, hát most vannak itt a doktorok, mit csináltál? - Hát édesanyám, kóstolgattam, oszt berúgtam. Bementem a szobába, oszt lefeküdtem egy kicsit. Aztán ahogy kijövök, hát megy a muri, ahogy csak bír. Kemence volt, tudja-e így-e, nem tudom, hogy látott-e még maga kemencét? Szódásüveggel bevágták, oszt pernye volt benne, de az mindenfele szállt, de nem bánták. Azok úgy mulattak, hogy azt ki se lehet mondani. Vittek bennünket táncolni. Nem bánták, ha szolgáló, nem szolgáló, úgy táncoltunk, majd szétvertük a izét.