Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Volt egyszer egy vendéglős. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

— Ötvenbe lehetett, mert később már nekünk nem volt vendéglőnk. Emlékszem, kivittél neki egy pohár sört, és megengedték, hogy megigya. Mert ugye össze vasalva vitték az embereket. Nagyon fejetlenül ment itt minden. Ezt a sógoromat már a demokráciában választották meg törvény bírónak, aztán később mégis elvitték. Nem tudom, volt-e ilyen másutt, mint Besenyőn? Volt olyan is, aki hazajött a börtönből, és két hónap múlva meghalt. A Kriston Pista bácsi. És még nem is saját földjéért vitték el, magának nem volt vagyona, csak haszonbérelt valakitől. Megfázott-e a börtönbe, vagy mi lelte, nem tudom, de pár hónap múlva meghalt. Pedig még nem volt idős ember. — Mennyi idő volt a büntetés? — Nyolc-tíz hónapokat kapott mindegyik. Még nyolcvan éves embert is elvittek, a Bojó Pista bácsit. — Az én unokatestvérem, vitéz Szabó János ott lakott a templom mellett. Övé volt az a nagy udvar, ahol most a téesz van. Azokat is teljesen kilakoltatták, az ő családjukból nem is lakik ma senkise Besenyőn. Amikor az unokatestvérem rab volt, Szarvaskőn dolgozott. Amikor letelt neki a rabság, hazajött a feleségéért, és visszamentek együtt Szarvaskőre. Itthon már nem volt semmijük se. Még egy széket sem hagytak. Később aztán lekerült Hortobágyra, ott dolgozott. Jó munkás volt, mert ácsmesterséget is tudott, annak dacára, hogy addig gazdálkodásból élt. Annyi kis pénzt összeszedett, hogy ebből Érden tudott venni egy kis telket, és ő maga épített magának ott egy kis szoba-konyhás házat. Ott laktak aztán a feleségével. Pest környékén dolgozott. Egyszer hazamegy, mondja a feleséginek: — Terike, de rosszul érzem én magam. — Mindjárt ebédeljél és feküdjél le. Mikor a felesége az asztalra tette az ételt, a férje le volt esve a szék mellé, egy csepp élet nem volt benne. Szegény asszony se bírta soká, pár hónap múlva ő is meghalt. Egy lányuk él még, Szegeden orvosnövendék volt, de nem végezhetett, mert a szüleit kulák nak tették. * — Hány gyereke van Kató néninek? — Énnekem három. Egy fiam meg két lányom. A fiam kint van az Egyesült Államokban. — Mikor született? — 1919 augusztusában. Itt járta az elemit. Akkor úgy volt, hogy a gyerekeket a negyedik elemiből adták gimnáziumba, de mi olyan szegények vol-