Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Látszik, hogy parasztembernek a kölyki. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

- Hogyhogy? - A mai nappal felmondtam. Felmondott akkor, és kiváltotta az ipart, akkor lett kisiparos. Megadták neki. Dolgozott az az államnak szegény, mert hegesztőket csinált. Otthon mint maszek. Először a földművelési minisztériumnak csinált sokat. Tudja, akkor alakították ezeket az állami gazdaságokat. Oda kellett a műhelyekbe hegesztő. A Ganz gyárral is csináltattak volna, de nem sikerült olyan jól, mint ez, az övé, meg többe került. És akkor, amikor már 270 ezer forinttal tartozott neki az állam, nagy pénz volt az akkor, akkor jött volna a honvédelmi minisztérium is, hogy neki is csináljon. Ő megmondta, nem tudok már csinálni, nincs már pénzem. Azt mondja, hogyha megfizeti az állam, a földművelésügyi minisztérium a 270 ezer forintot, akkor hozáfogok. Hát hogyhogy. . .? Hát értsék meg, már ki vagyok fogyva minden pénzből. Nem loptam én az anyagot. Be tudom bizonyítani, hogy az itteni lemezgyártól is mennyi anyagot vásároltam, mert kell hozzá lemez is, nem is akármilyen lemez. Megvan a nyugta, hogy a vaskereskedésekbe nekem mit kellett hozzá vásárolni. Meg nem tudok mindent megcsinálni, ami ahhoz kell, arról is megvannak a nyugták. Hát nem tudok ilyet csinálni, csak akkor, ha megkapom a pénzemet. Lementek hozzá autóval, elvitték Ózdra, a rendőrkapitányságra. Ott vallatták. — Hát csak azt tudom mondani. Akkor visszavitték a lakására. Ávós tisztek meg ilyen nyomozók. Gépkocsival. Aztán volt egy lány, kisebbik lány, hallotta, miről vitatkoznak. Nem találnak otthon semmit, pár forint ha van, aszongya, azzal mire mennek. Az kell a boltba sóra, cukorra, ilyesmire, élesztőre. A lánya meghallotta, iskolába készült. Tudta, hogy hol van a pénze az apjának, kikapta, beletette az iskolakönyvibe, és elvitte az iskolába. Pénzt nem találtak. Keresték mindenütt. Még a falat is, én nem tudom mivel, valami műszerrel hallgatták, aranyat is kerestek, ő mondja, hol lenne az arany? Keresték, nem találták sehol. Egy félévig volt lezárva. Azért csak kiengedték, de a pénzt nem adták meg neki. Ezt is mind tudták Besenyőn, hogy hogy él, mint él. Azt nem mondtam, hogy a harmadik öcsém horthysta százados volt, mert tán agyonvertek volna. Olyan keményen járkáltak az ávósok, sokat megkaptuk, hogy büdös hülye népség. - Miért nem lép a boldogulás útjára? Majd mikor a tanácsra behívtak az ávósok, akkor a Sütő Sándor a Rákóczi úton, már nem él, kijött, izzadt cudarul, törülközött. Kérdeztem, - mi a frászt csináltál te? tán birkóztál vagy zsákot hordtál? azt mondja, - majd megtudod, csak eredj be. — Te is aláírtál? - Hát mit csináltam volna? Azután ment Vass Dani, az lakott a Hányi oldalt, a legutolsó házba. Egy évvel idősebb, mint én. Bement. Kijött, az is törülközik. - Na, mi van veled? — Mi volna? Majd megtudod, eredj be!