Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)
Esettanulmány, Mezőkövesd, 1911—1944
Tiltakoztak a továbbtanulás, a kiemelkedés ellen erkölcsi okokból is. Nem akarták, hogy unokájuk az ellenséges, az őket lenéző rétegbe tartozzék. 58 A legtöbb családban nem volt lehetőség több gyereket taníttatni, csak egyet, ez szintén ellentéteket váltott ki a családtagok között. De ha megfelelő mennyiségű földterülettel rendelkezett a család, ragaszkodtak is ahhoz, hogy valaki maradjon a gazdaságban még abban az esetben is, ha anyagilag meglett volna a továbbtanulás lehetősége. Természetszerűen szerepet játszott a továbbtanulásban az is, hogy milyen értelmi képességekkel rendelkeztek a gyerekek. A földdel rendelkezők esetében az ellentét alapja anyagi természetű volt, többségük nem akart dolgozni továbbtanuló testvérére. 59 Ezt az ellentétet gyakran úgy oldották fel, hogy eladták a diák örökségét, és abból fedezték a tanulás költségeit. Leánytestvérek esetében két hold föld ára kellett férjhez menetelekor a kiházasításra, így igazságosnak tartották, ha a továbbtanulásra is két hold föld árát áldozták. A családból, a községből való kikerülést néha a szülők érzelmi alapon élték át. Nem látták a továbbtanulás célját, értelmét, így csak a gyerekük távollétéből következő fájdalmat élték át. 60 A családtól, a család valamelyik tagjától kapott indíttatás, amennyiben jelentkezett, elsősorban a paraszti sorból való kiemelkedés vágya volt. Több esetben említik interjúalanyaim, hogy apjuk szeretett volna továbbtanulni. Adataink azt jelzik, hogy azok a szülők, különösen az apák, akik továbbtaníttatták gyermeküket, rendelkeztek olyan műveltséggel, amely bizonyítja értékítéletük változását, másságát. Számukra a tudásnak van értéke. Valójában ugyanaz az értékrend nyilvánul meg abban a törekvésükben is, hogy saját gazdaságukon belül újítsanak, vagy a földművelésen kívül eső ismereteket szerezzenek meg, foglalkozást váltsanak. Ezek az apák szinte kivétel nélkül újságolvasók voltak 61 , gyakran rádiójuk is volt, regényeket olvastak 62 ; és ezeket az így szerzett ismereteket •másoknak továbbadták, vagy felolvastak esténként az egybegyűlt szomszédoknak, vagy pedig elmesélték olvasmányaikat. Olyan szervezeteknek voltak a tagjai, ahol bővíthették ismereteiket — Olvasókör, Katolikus Ifjúsági Egyesület - ahol maguk is szervezői voltak egy-egy kulturális intézménynek, körnek vagy eseménynek:
