Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Édesapám és édesanyám mesélte, hogy Zemplénbe jártak summásnak, Tavarnára gróf Hadik Barkóczi Endréhez. Ott tótok voltak, édesanyám meg is tanult tótul. Tavarnán szép nagy kertészet volt. A legidősebb testvérem, aki 1895-ben született ott dolgozott a kertészetben, ott ragadt rá. Édesapám summásgazda volt, 70—80 summásnak volt a vezetője. Tekintélyes embernek tartották őt, igazságos embernek. Május 1-től november l-ig, hat hónapig voltak ott minden évben. Kevés volt a föld Kövesden 5-6 ezer mezőgazdasági napszámos volt. Télen a lányok, nők matyó kézimunkával foglalkoztak. Még a kisebb iparosok is elmentek summásnak, ismertem olyan susztert például. Gimnáziumba olyanok mentek, akiknek nagygazda volt az apja, de a jó tanulót felvették a gimnáziumba, még volt úgy is, hogy a tanító segítette a tanulást. Az öreg szülők nem is szerették, mert azt mondták nem nevelnek urat a gyerekükből. Nyikes hentes fia jegyző lett és az apjával uraztatta magát. Volt egy lánytestvére, az is tanult, ő lett a M. ügyvéd felesége. Volt még egy fiú, aki gazdálkodott, ő maradt a földdel, mert olyan paraszthentes volt az apjuk csak, olyan piaci árus. Az anyám részéről a familia kenyérsütő volt. A piacon árulták a kenyeret, anyai ágon, a Z. család. Az én anyám már nem árult kenyeret, mert az apám megalázónak tartotta, mivel hogy summásgazda volt. A család azonban továbbra is árult. A summás hazavitte a gabonát, az idősek otthon gondozták a gyerekeket, meghizlaltak egy-két disznót. így megvolt a gabona, a szalonna, a zsír. Szégyen lett volna kenyeret, vagy zsírt venni. Volt itt több iparos pék, de megszűntek, mert a kenyérsütő asszonyok jobb kenyeret sütöttek. Csütörtökön és szombaton volt a heti piac, erre kivittek 5—6 kenyeret. De mellette elmentek summásnak is, meg hímeztek is télen. Egyik rokon elmesélte, hogy aratáskor kimentek kalászt szedni, ebből sütöttek kenyeret, de egyet eladtak a piacon, pénz lett belőle. Az egyiknek a fiai hivatásos pékek lettek. Az iparos pékek kérték is, hogy szűnjön meg a kenyérsütés, árulás, de Borcsa nénémék még a 30-as években is árultak kenyeret a piacon. (Ő volt anyám legidősebb nővére.) Jól éltek belőle. Borcsa nénéméknél nagy